A NAPI Gazdaság cikke Let's talk about sex – idézi a szépemlékű Salt 'N' Pepa együttest a Kinsey című film eredeti, angol nyelvű alcíme. (A magyar fordítók leleményüket csillogtatva egy szintén örökbecsű – s autentikus – LGT-slágerrel rukkoltak elő: Mindenki másképp csinálja.) Hát beszéljünk! Alfred C. Kinsey (Liam Neeson) egész tudománya – a későbbi szexológia – onnan indul, hogy a kelleténél valamelyest nagyobb a szerszám. Láttunk már ilyet, na nem úgy, inkább úgy, ahogy Newton is az almának köszönhetett mindent, khm... Bill Condon rendező Kinseyről, mint a nagy „tudományalapítóról” szóló filmjének ez a fordulópont egyben a neuralgikus pontja is. Hogyan lesz a vaskalapos apa által megnyomorított gyerekkorú, megszállott rovarkutatóvá érő „szentfazékból” a szexológia megalapítója? A problémát és a nejét a szakorvos tanácsára a korábbiaktól eltérő módon megközelítő férjből több ezer amerikait kikérdező mélyinterjúzó? Nem kukacoskodásként említjük, lehet, hogy minden a filmben leírt módon történt, de akkor a dramaturgnak kellett volna rászánnia még egy órát, s egy kicsit jobban kibontania a kinseyi heuréka részleteit. Egyébiránt az Indiana Egyetemen vagyunk Bloomingtonban, itt kezdi meg új pályafutását harvardos, zoológiai diplomájával Kinsey professzor, hogy csakhamar a diáklányok és -fiúk kedvencévé váljon. Ők ugyanis a teljes sötétség állapotában leledztek eddig arra vonatkozóan, hogy mikor hozza a gólya és mitől vannak azok a csúnya kiütések, és most végre megtudják az igazságot, halleluja. A Mona Lisa mosolya című filmhez épített egyetemi előadót tokkal-vonóval, diavetítővel együtt átvette a stáb, ez a helyszín válik a továbbiakban a felvilágosítás és nyomán az új felvilágosodás bölcsőjévé. A minden helyzetben ösztönösen a megfelelő liberális válaszokra rátaláló hősünknek természetesen meg kell küzdenie a háború utáni Amerika prüdériájával, azonban a kihagyásos forgatókönyv az idő teltével egyre többet épít a szereplők személyiségében meg nem magyarázott momentumokra, így a típuskonfliktusokat már csak fáradt közönnyel szemlélheti a néző. De nem akarjuk azért ennyivel elintézni ezt a filmet, vannak jobb pillanatai is: ezek többnyire a feleséget játszó Laura Linney jelenetei. Azt előre tudhatuk, hogy a tudomány erejében vakon hívő, mániákus kutatónk csinálja majd, amíg tudja, aztán lerogy, abbahagyja, és az utókor majd igazságot szolgáltat neki. De a bogaras öregúrrá váló Kinsey mellett oly sokféleképpen kitartó „Mac” szerepében Linney derűs szexepilje valamit abból is láttat, amiről ez az egész szólna, és amit a számokból hiába is akarnánk kiolvasni. Így kerülnek a dolgok a helyükre, a teória mellé a praxis.