A kínai kultúrába ágyazódott kínai gasztronómia jellegzetessége, hogy minden alapanyag valamiféle betegségmegelőző szereppel is bír. A csípős paprika fertőtlenít, a mustármag tisztítja a szervezetet, a keserű tök a vért. A buddhizmus nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kínai konyha a legegészségesebb, legkiegyensúlyozottabb és nem utolsósorban az egyik legfinomabb legyen. A táplálkozás egyensúlya így nemcsak az ízek, hanem az egészség miatt is fontos. Az étkezésnél megfelelő mennyiségű fant (gabonafélék és az ezekből készült lepény, pogácsa, gombóc, metélt tészta) és cajt (zöldségből és húsból készült fogások) kell fogyasztani. A fan a fő táplálék, amely jóllakat, a caj másodlagos, amely az ételt csupán ízesebbé, élvezetesebbé teszi. Alapvetően nyolc konyhaművészeti irányzat létezik: a Lu, a Csuan, a Jüe, a Min, a Szu, a Csö, a Hsziang és a Huj, amelyek Kína nyolc nagy tájegységének a nevei. A számtalan irányzatban azonban közös, hogy szójaszószt, rizsecetet, szezámolajat, gyömbért, hagymát, fokhagymát, sót, keményítőt és a na-glutamát - ízfokozót -, vagyis "kínai sót" mindegyikben használnak. Az ételeiket friss alapanyagokból gyorsan - öt-tíz perc alatt -, nagy lángon és forró vokban készítik el. A felhasznált nyersanyagok többségét kisebb darabokra vágják, ez jelentősen megkönnyíti ugyanis az evőpálcikával történő étkezést, de azért is fontos, mert az alapanyag így jobban levet ereszt, ami még intenzívebb ízt ad. A zöldségeket általában párolják vagy kevés ideig csöppnyi olajban sütik, így sok értékes tápanyag marad bennük. A hagyományos étkezés legfontosabb eleme a rizs vagy más gabonaféle, melyet különféle hús- és zöldségtálakkal körítenek, de nagyon fontos a friss zöldség és gyümölcs. Igen kedvelt a szója, illetve annak különböző formái. Alig van ugyanis olyan étek, amelyben ez valamilyen formában (mártás, csíra, tészta, sajt vagy tej) ne szerepelne. Az egyik legnépszerűbb kínai étel a tészta, amelyet általában csípős húslevessel, friss zöldségekkel fogyasztanak. A főzés előtt mindig frissen gyúrják rizslisztből, búzalisztből, vízből és egy különleges kínai fűszerből, a lamiancsiből. (A tészta állítólag kínai találmány, amelyet Marco Polo hozott el nekünk Európába.) A különféle metéltek, gőzölt cipócskák, töltött batyuk és tekercsek mindennaposak a kínaiak asztalán és a reggel kivételével a nap minden szakában találkozhatunk velük. A húsok közül a csirke és a kacsa a legkedveltebbek, de az énekes madarak is gyakran asztalra kerülnek. Észak- és Dél-Kínában kedvelt csemege a galamb is. A sertés szintén elterjedt húsfajta, a marhahús fogyasztása viszont szinte elhanyagolható. Kínában ugyan tenyésztenek marhákat, de inkább munkára fogják őket, mintsem megeszik. Az európaiak számára furcsa lehet az is, hogy a tehenek tejét sem fogyasztják, a halak, rákok, békák és kagylók ellenben nagy népszerűségnek örvendnek. Ezeket sütve, főve, párolva és szárítva is készítik és különféle mártásokkal tálalják őket. Ínyencség a cápauszonyleves, amely a tradíciók szerint legkevesebb hatvan órán át fő, de különleges étel a kígyóból készült pörkölt is. A kínaiak kerek asztalnál étkeznek, mely azt szimbolizálja, hogy mindenki egyenlő, ráadásul praktikus is, mert körben ülve az ételeket mindenki eléri. Az ételek fogyasztásának nincs meghatározott sorrendje, mindenki mindenből ízlése szerint vesz egy keveset. Így nem ritka, hogy akár 10-30 fogás is az asztalon van: hideg előétel, meleg főétel, leves vagy gyümölcs (néha desszert) formájában. A leves általában az étkezés vége felé érkezik, ellentétben a magyar szokásokkal. A kínaiak szerint ugyanis az addig elfogyasztott jó pár étel úgy eltömíti a gyomrot, hogy csak a leves képes a megmaradt üres helyet kitölteni. Az étkezést általában friss gyümölccsel zárják. A legtöbb kínai teát - több száz fajtát ismernek - iszik az étkezéshez, gyakran melegített rizsbort. Sokan evés közben egyáltalán nem isznak, csak utána fogyasztanak teát az emésztés megkönnyítésére, ehhez általában cserépedényben forralják a vizet és üresen, mindenféle ízesítő nélkül isszák. Az alkoholt azonban nagyon kedvelik, főleg az 55 fokos rizspálinkákat. Úgy tartják, ha a fogások között iszunk pálinkát, mindig más-más ízű lesz az ital.