Alig két hónappal ezelőtt a világ döbbenten ocsúdott fel, ahogy az orosz Wagner-csoport zsoldosai Moszkva felé gördítik tankjaikat. Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, ezúttal bekövetkezett: bár a lázadás hivatalosan nem ellene irányult, a hit, hogy a saját kezében tartja a hatalmat és egyébként ura a helyzetnek, egy pillanatra megkérdőjeleződött. 

Persze a ha azt vesszük, hogy az ukrajnai helyzet megrekedt, a különlegesnek nevezett katonai művelet egy állóháborúvá avanzsált, a „nem működő” nyugati szankciók azért mégiscsak éreztetik a hatásukat és az átlag-orosz zsebe is egyre üresebb, akkor talán nem túlzás kijelenteni, hogy

Putyin talán még sosem volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben.

Most, hogy egy Wagner-vezérrrel, mint bármikor elszabaduló hajóágyúval kevesebb lett, Putyin eltökélten készül arra elkezdje az ötödik ciklusát a 2024. márciusi választásokat követően. A végeredmény nyilvánvalóan papírforma lesz, ráadásul jelen állás szerint az adminisztráció is a rendszer fenntartásában érdekelt. 

Utóbbi alátámasztásként a Kreml ritkaságszámba menő kritikákat fogalmazott meg a jegybankkal szemben, és azt követelte, hogy állítsa meg az életszínvonal további romlását. Ez oda vezetett, hogy a múlt héten újabb rendkívüli kamatemelésről döntöttek a rubel védelmében.

A nemzetközi szankciók dacára a gazdaság rugalmasnak bizonyul: egy év visszaesés után úgy tűnik, hogy képes növekedni. Sőt, egyes optimista közgazdászok azt jósolják, hogy jövőre visszatérhet a háború előtti szintre – jegyzi meg a Bloomberg. Más kérdés ugyanakkor, hogy ez részben a katonai kiadásoknak köszönhető, arra pedig rögvest kitérünk, hogy ez hol is üt vissza. 

Azért a háborút sem lehet a végtelenségig húzni

Putyin közben erősen próbálkozik, hogy biztosítsa sokak szimpátiáját így kiterjesztett számos szociális juttatást Oroszország legsebezhetőbb, legszegényebb rétegeire, amelyek egyben a fő szavazóbázisát adják.

Putyin népszerűsége – mondhatni szinte már megszokásból – töretlennek mondható,

a politikai és üzleti elit egyelőre kitart mellette, ám a lázadás kezelése komoly mértékben rontotta az erős ember imázsát.

Arrafelé pedig mindig benne van a pakliban, hogy az elit elkezd egy lehetséges utódon gondolkodni. A Prigozsin-féle puccskísérletnél pedig semmi sem mutatott rá jobban arra az elégedetlenségre, ahogy a legfelsőbb katonai vezetők kezelik a háborút: az áldozatok száma nő, a konfliktus pedig egyre közelebb kúszik az átlag-orosz otthonához, napi szintű már az ukrán dróntámadás az orosz fővárosban. Ezen kívül az is sokat nyom a latba, hogy Kijev NATO-szövetségesei fejlettebb fegyvereket biztosítanak a harcokhoz, köztük olyanokat, amelyek leszállításától korábban mereven elzárkóztak. 

Putyin számára, semmiképpen nem jó imázs az sem, hogy a gyorsnak ígért invázió a 19. hónapjához közeledik.

Különösen veszélyes ez akkor, ha az átlagember szemében mindez ez egyre-inkább értelmetlen, emberéleteket követelő, a moszkvai ablakokon drónok formájában kopogtató és már súlyosan zsebre is menő képpé áll össze.

Nyilván számtalan videót találhatunk a Youtube-on, amelyek a Bonduelle-konzervektől és Barillla-tésztáktól roskadozó áruházi polcokkal igyekeznek illusztrálni, hogy Oroszországban kiröhögik a szankciókat, nagyobb az árubőség mint valaha, az orosz élelmiszeripar is ontja magából a csokikat és szalámikat, a valóság azonban az, hogy az oroszoknak is betett a „háborús infláció” és irdatlan spórolásra kényszerül a többség. Még akkor is, ha az árak valóban nem emelkedtek olyan elképesztő ütemben (egyelőre), mint mondjuk Magyarországon. 

Szvetlánát, az orosz országimázs-youtubert a többnyire amerikai követői intik arra, hogy bár az orosz alapélelmiszerek valóban olcsónak tűnnek, de ez azért nem egyenlő a jóléttel: ilyen termékeket azért az USÁ-ban is be lehet szerezni hasonló áron, és mondjuk illene figyelembe venni az oroszok jövedelmi viszonyait is, amely valószínűleg bőven alatta marad a fejlett világénak. 

Tény, ami tény: Moszkvában a Numbeo adatai alapján valóban szinte minden élelmiszer olcsóbb, mint mondjuk Berlinben, ám a fizetésben is a harmadát kapják: jelenleg 1000 eurós bért kap nettóban az átlag, ami nagyon jónak számít. A Lada-gyárról ismert Togliattiban ugyanis az emberek nagy része kénytelen beérni havi 120 ezer forintnak megfelelő rubellel ami viszont sokkal közelebb áll az orosz valósághoz. 

Arról nem beszélve, hogy a hazai gyártású árukkal szemléltetni, hogy az orosz gazdaságnak jóformán meg sem kottyan egy rubel-gyengülés – igencsak félrevisz: a rubel lefelé szánkázása első körben az importáruknál jelenik majd meg látványosan, de nyilván ott sem egy nagyobb zuhanás másnapján. 

Az oroszok már a zsebükön érzik a háborút – egyre nő a frusztráció

Az orosz Romir elemző cég kutatása szerint a hónap során 3 százalékponttal 19 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik vad spórolásba kezdtek – elsősorban az élelmiszereken és a közszükségleti cikkeken.

Az önkorlátozás lett tehát a háborús valósággal való megbirkózás egyik stratégiája.

Csak a válaszadók 8 százaléka mondta azt, hogy nem érintették az ország gazdasági problémái. Az elégedetlenség még az internetes kommentekből is előjön, még úgy is, hogy a Kreml igyekszik a társadalmi kommunikáció minden eszközét cenzúrázni. Azt ugyanis még Moszkvában is látja mindenki, hogy a benzinkutakon az üzemanyag rekordáron mérik, ugyanis az olajcégek mindent tolnak exportra, ezzel is hozzájárulva a Kreml egyre üresebb háborús kasszájához. Az sem a véletlen műve, hogy Vlagyimir Putyin augusztus 4-én jóváhagyta a nagy orosz vállalatok „váratlan” nyereségére kivetett adót, azaz az extraprofitadót. A Kreml ugyanis intenzíven keresi a költségvetés további bevételi forrásait, mert az ukrajnai háború egyre súlyosabb pénzeket emészt fel. 

A rubel háborús zakója is látványos volt, keveseket hagyott hidegen

A devizaszámlák korábbi kvázi zárolása már intő jel volt, 10 ezres limitet vezettek be USD/EUR kifizetésekre és ez azóta sem változott. A rubel a dollárhoz képest hónapok óta gyengül ám nemrég átlépett egy olyan szintet, ami már valódi pánikot okozott. Az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy nyilvánvaló politikai nyomásra hónapról-hónara emelik az alapkamatot, hogy a zuhanó rubelt valahogy elkapják. Aki tudta mentette a pénzét, és időtállóbb befektetéseket lesve megrohamozták az ingatlanpiacot.

Összeomlott a rubel

Nagyot zuhant a rubel a hónap folyamán felgyorsítva a közel egy éve tartó folyamatot. Az ok fundamentális: csökkenő export, növekvő import, óriási háborús költségek, benne nagy súllyal a fegyverimport attól a kevés országtól, akik eladnak nekik. Bővebben>>>

A Kreml persze igyekszik kordában tartani, ami kordában tartható: értve ezalatt az alapvető nyersanyagok árait, vagy az inflációt. Utóbbi jelenleg 4 százalékos, ám a papír sokat elbír. Mivel az orosz állam a legtöbb gazdasági adatot titkosította, ma már szinte lehetetlen ellenőrizni a hatóságok által közölt információk valóságtartalmát. Azt viszont mindenki látja, hogy a háború kitörése óta számos áru, köztük az élelmiszerek ára 30-50 százalékkal ugrott meg az orosz boltokban is. 

Nem hisz már Putyin víziójában az orosz elit

A nevüket ugyan nem merték felvállalni az ukrajnai háborút pesszimistán szemlélő orosz üzleti és politikai élet krémjéhez tartozók, ám arról beszéltek, már egy befagyott konfliktust is pozitív eredménynek tudnának elkönyvelni. Az átlagemberek a közvélemény-kutatások alapján továbbra is támogatják Vlagyimir Putyin orosz elnököt, ám egyre nagyobb aggodalommal tekintenek a jövőbe. Bővebben>>>