Az USA Virginia államában tartott kormányzóválasztást a demokrata Joe Biden elnök kilenc hónapos kormányzásáról szóló népszavazásnak tartották. Ha a nép elégedett ezzel, akkor Terry McAuliffe, a Demokrata Párt jelöltje lesz a befutó, ha nem akkor Glenn Youngkin győz a Republikánus Párt színeiben. Az utóbbi történt, ami különösen kínos annak tükrében, hogy ebben az államban tavaly ilyenkor Biden tíz százalékpontos különbséggel páholta el az akkor még regnáló Donald Trump republikánus államfőt. Az üzenet egyszerű: ha Biden nem változtat a kormányzásán izibe, akkor a demokraták további súlyos vereségekre számíthatnak – kezdi a szavazás hátterének elemzését Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó szakírója.

Youngkin győzelme megmutatta a republikánusoknak, hogyan lehetnek sikeresek a jövő ilyenkor tartandó időközi képviselőházi és szenátusi szavazásokon. A recept egyik összetevője, hogy Trump elkötelezett híveinek elég muníciót kell adni ahhoz, hogy kellően felhergeljék magukat, és elmenjenek szavazni. Ezt szolgálta az az alaptan vád, miszerint a virginiai iskolákban a „critical race theory” szellemében folyik az oktatás. Ez az elmélet úgy véli, hogy az emberek gondolkodása a különböző bőrszínű társaikról a környezetük által meghatározott, változó szociológiai körülmények függvénye, nem pedig az egyén szuverén véleményalkotása. Ez gerenda méretű szálka egy mélyen konzervatív szavazó szemében.

Kapcsolódó

Emellett Youngkin ostorozta a kötelező maszkhasználatot, ami szintén elöl áll a Trump-rajongókat dühítő dolgok listáján. Ezekkel sikerült elérnie, hogy az állam kisvárosaiban és más vidéki településein élők elmenjenek szavazni. A recept másik része már valamivel körmönfontabb. A republikánus jelölt képes volt elérni, hogy Trump elfogadja és támogassa anélkül, hogy a volt elnök személyesen is megjelent volna a kampányában. Ezzel el tudta csábítani azokat a pragmatikus, értelmiségi külvárosiakat, akik egy éve Bidenre szavaztak. Elhitték neki a magáról vetített képet, miszerint ő egy mérsékelt külvárosi apuka, azaz olyan, mint ők.

Rafinéria

Ezeknek a szavazóknak nem jött le, hogy valójában Trumphoz hasonlóan nativista, azaz annak a felfogásnak a követője, miszerint az embereknek veleszületett értékeik vannak, így a nemzethez tartozás a születésnél dől el, nem a neveltetés során, és nem választható. Youngkin ezzel elkerülte azt a végletes megosztottságot, ami 2020-ban Trump bukásához vezetett. Például szemrebbenés nélkül elismételte azt összeesküvés-elméletet, miszerint az FBI behatolt az iskolák vezető testületeibe, hogy háttérbe szorítsa a konzervatív értékeket vallókat. Ez azonban az ő szájából úgy hangzott, mint egy aggodalmas megjegyzés, nem úgy, mint egy lázító kirohanás. Ha Trump mondta volna, így jött volna le.

Ami a demokrata tábort illeti, az elmúlt hónapok kudarcai, a kaotikusra sikerült afganisztáni kivonulás, Biden reformtervének elakadása a Kongresszusban néhány demokrata szenátor ellenkezése miatt, bőven elég lett volna a választási vereséghez. Végül is azt mutatják, hogy bár az elnök azt ígérte, hogy hozzáértő vezetője lesz az országnak, ezek az ügyek cáfolják ezt a képet. Ugyanakkor a brit üzleti kap publicistája szerint a kormányzóválasztáson az indentitáspolitika, a politikai kulturális kérdések játszották a döntő szerepet.

Kevés volt az ördögöt a falra festeni

A demokrata kormányzójelölt két fő üzenete az volt, hogy ellenfele Trump embere és az iskolákban nem a „critical race theory” alapján tanítanak. Mindkettő csődöt mondott, mert hiába igazak, egyenes üzenetek helyett a dolgok tisztázására, magyarázkodásra nem lehet kampánystratégiát építeni. A demokratáknak meg kell tanulniuk legyőzni két nagy hátrányukat. Az egyik hogy a sajtójuk nem „fegyelmezett”, azaz ugyanolyan szívesen ekézi a saját oldalán álló politikusait, beleértve az elnököt is, mint az ellenfeleket. Ezzel szemben a republikánus média nem különösebben hagyja magát zavartani az objektív információszolgáltatás követelményétől, ha a saját jelölt támogatásáról van szó.

A másik, hogy immáron kevés arra építeni a stratégiájukat, hogy a Trumppal szembeni ellenszenvek kellő számú szavazót hoznak nekik, ahogy a 2020-as elnökválasztáson történt. Az, hogy a volt elnök a háttérből mozgatja a szálakat, már nem sok mindenkit érdekel, de nagyon úgy tűnik, hogy a demokraták nem jók a politikai identitásháborúban, ha Trump a háttérben maradva nem mutat nekik egyértelmű célpontot.

Ha Youngkin stratégiája a volt elnök távol tartására működik majd az időközi választáson is, akkor a republikánusok jó eséllyel nyerhetik a következő csatát. Utána azonban ebből a szempontból hozzájuk került a labda – véli a Financial Times cikkírója. Fel lesz adva ugyanis a lecke, hogyan akadályozzák meg, hogy Trump elinduljon a 2024-es elnökválasztáson.