Ki ne hallott volna már arról a feltételezésről, hogy Magyarország számára az orosz földgáz a legolcsóbb, más európai beszerzés (Ausztria, Szerbia és Románia felől) valamivel drágább, ami viszont biztosan csak horror áron érhető el a kontinens országai számára, az az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG). Lehet, hogy ez valamikor így volt, október első heteire azonban fordult a kocka. 

Az amerikai LNG most minden addicionális költséggel együtt is olcsóbb az európai vevőknek, mint a holland energiatőzsdén elérhető, Európában kitermelt földgáz. Nem is kevéssel, 38 százalékkal.

Hűtéssel, szállítással, visszagázosítással is olcsóbb

Az október 8-i állapot szerint a holland TTF földgáz ára (következő havi szállításra) 32,2 euró volt megawattóránként. Ezzel szemben az amerikai benchmark földgáz (Henry Hub) 9,8 euróról indul, amire 15 százalék tengerparti felár rakódik rá. A hűtési költség 7,35 euró/MWh, a szállítás Európába 3,38 euró, a visszagázosítás pedig 1,32 euró. Összesen így az európai importőrök 23,32 eurós áron jutnak amerikai földgázhoz, aminél 38 százalékkal magasabb áron tudnak a holland energiatőzsdén vásárolni.

A kedvezményes ár azonban nem minden importőr számára érhető el, csak azoknak, akik hosszú távú szerződést kötnek az amerikai szállítókkal. Aki csak alkalmanként vásárolna, annál az árelőny eltűnik, lényegében a TTF áron juthat visszagázosított LNG-hez is.

A jelentős árkülönbözet oka könnyen megérthető az Argus Media szakportál cikke alapján, amely szerint a globális LNG-piacon túlkínálatra lehet számítani a következő években.

Ennek több oka van, a legfontosabbak:

  • az orosz gáztranzit nagy része már leállt Európa felé, ennek hiány lett az eredménye a földgázpiacon,
  • Trump visszatérése után számos LNG-projektet hagytak jóvá Amerikában.

Sorra épülnek a terminálok

A tervezett LNG-projektek ugyanakkor túl gyorsan haladnak – jelentette ki Patrick Pouyanne, a TotalEnergies vezérigazgatója az energiavállalat befektetői rendezvényén, hozzátéve, az sem biztos, hogy az összes projekt végül talál finanszírozókat, illetve befektetőket. Az viszont valóban igaz, hogy futószalagon születnek a beruházási döntések. Idén már öt amerikai LNG-projekt ért a pénzügyi zárás fázisába, a Port Arthur LNG exportterminál második ütemét a múlt hónapban már át is adták, évi 13,5 millió tonna kapacitással.

A következő négy projekt:

  • Commonwealth: 9,5 millió tonna/év
  • Glenfarne (Texas): 4 millió tonna
  • Delfin LNG (az első úszó állomás) 13 millió tonnával
  • Lake Charles: 16,5 millió tonna

Pouyanne becslése szerint az LNG-piac 2028-ban már túlkínálatos lesz, ami annak fényében durva, hogy a kereslet évi 5 százalékkal nő. 

A projektek felpörgése olyan szempontból érthető, hogy a Biden-kormányzat alatt az új LNG-exportengedélyek kiadása fel volt függesztve, most viszont lényegében minden mehet, ami a csövön kifér. Ami nem is csoda azok után, hogy Donald Trump amerikai elnök több országgal úgy kötött kereskedelmi megállapodást, hogy annak része volt egy kötelezettségvállalás, amely szerint a partner ország befektet amerikai LNG-projektekbe, vagy onnan vásárol. Az egyik ilyen giga projekt, az Alaszka LNG, 44 milliárd dolláros beruházási értékű, és ebbe Tajvan (igaz, nem kötelező érvényű szándéknyilatkozattal) be is szállt. 

A LNG projektek befektetői leginkább azon aggódhatnak, hogy az európai kereslet továbbra is a várt alatt alakul, bár a kontinens változatlanul rászorul a tengeri szállításokra. A főbb ázsiai piacok, mint Japán és Dél-Korea sem kecsegtetnek sok jóval, ott az ellátásbiztonság érdekében nagyobb mértékben támaszkodnak a nukleáris és szénalapú energiatermelésre. Kína pedig közel egy éve egyre csökkenő kereslettel jelenik meg az LNG-piacon. 

A bőséges kínálat persze alacsonyabb árakat eredményezhet, aminek láttán számos kulcspiacon ösztönözni lehetne a fogyasztást, ha az ehhez szükséges politikai akarat is megvan. 

Mit tehet Magyarország?

Pletser Tamás, az Erste gáz- és olajipari elemzője arról írt pénteken, hogy az egyik és a legfontosabb kérdés, mikortól fogja megkövetelni az európai politika, hogy Magyarország búcsút mondjon az orosz molekuláknak. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ez a 2022-es EU Repower programban is rögzített, 2028. január 1-jei időpont lesz. Az EU Parlamentjében azonban van egy olyan indítvány is, amely egy évvel előrébb hozná ezt a dátumot. Pletser Tamás szerint szerencsésebb lenne a későbbi időpont, mert nagyobb felkészülési időt jelentene a feleknek, ráadásul a fekete-tengeri Neptun mező várhatóan 2027 közepétől indítja meg termelését, vagyis a leválás időpontjában már kaphatnánk ebből az alternatív forrásból. Az nem kérdés, hogy ez a leválás bekövetkezik-e. Egyedül az időpontról vitáznak a felek.

A másik izgalmas téma, hogy ha teljesen leáll a régió felé a Török Áramlaton érkező 15 milliárd köbméternyi orosz földgáz, akkor az mivel és mennyiért helyettesíthető. A kérdés, hogy ha 2028-tól rendelkezésre is áll 8 milliárd köbméter romániai földgáz a Fekete-tengerről, a további 7 milliárd köbmétert honnan (LNG, Nyugat-Európa) és mennyiért lehet beszerezni. Ráadásul a földgázigény a CCGT-k (kombinált ciklusú gáz erőművek) elterjedése miatt sok helyen még nőni is fog Közép-Kelet Európában. A kialakult helyzet azt vetíti előre, hogy a régióban feláras lesz a földgáz jegyzésára Nyugat-Európához képest. Az orosz gázról való teljes leválás ugyanis Európa egészében már nem okoz érdemi áremelkedést, viszont a kikötőkkel nem rendelkező közép-európari régióban emelkednek az árak a drágább alternatív megoldások következtében. Talán az lehet egy szerencsés fejlemény, hogy a jelentős globális LNG túlkínálat miatt a teljes európai árszint lejjebb kerül, így abszolút értékben nem nőnek a hazai földgáz beszerzési költségek. De az szinte biztos, hogy a földgáz prémium termék marad a régióban, felárral Nyugat-Európához képest, és nem korlátlan eléréssel.

Kapcsolódó