Naponta ötvenen kapják meg azt a szándéknyilatkozatot, amelyen jelzik nekik, hogy el fogják őket bocsátani. Eddig úgy 350-en vették át ezt, számukra egy hónap múlva esedékes a felmondás – mondta Kupó Csaba, a Tungsram nagykanizsai gyárában működő Nagykanizsai Fényforrásgyár Demokratikus Szakszervezetének elnöke a Népszavának. Bár most már kézzelfogható, hogy vége a történetnek, sokan még mindig nem fogták fel, hogy 25-40 év tungsramos munka után új világ következik.

A Tungsram áprilisban jelentette be, hogy 1600 munkavállalóját, dolgozóinak több mint felét elküldi az év végéig. Azóta pedig már 1800 emberről beszélnek. A csoportos leépítés a cég mindegyik telephelyét érinti, vagyis Budapesten, Kisvárdán, Zalaegerszegen, Hajdúböszörményben és Nagykanizsán is lesznek elbocsátások. A cég húsvét előtt időszakos gyárleállításokat és kényszer szabadságolásokat jelentett be.

A társaság vezetője, Jörg Bauer pedig arról beszélt, hogy azonnali kormányzati segítségre szorul a cégcsoport, amelyet a pandémia, a globális ellátási nehézségek és az ukrajnai háború megoldhatatlan feladat elé állított, s a remélt fejlesztések helyett folyamatosan a túlélésért küzd. A cég a kormányhivatal foglalkoztatási főosztályával közösen állásbörzéket szervez, ahol a helyi vállalkozások adnak ajánlatokat a Tungsramnak helyet adó városokban..

Nagykanizsán jellemzően betanított munkásokat keresnek, a szakmunkásoknak kevesebb az esélyük elhelyezkedni, legalábbis a városban, mondta Kupó Csaba. Úgy látja, kisebb cégeknél akad néhány álláshely, azonban a többségnek, ha meg akar maradni a szakmájában, akkor utaznia kell: Zalaegerszegen, illetve Marcaliban keresnek ilyen szakembereket, igaz, ez napi 90-100 kilométer utazást jelent majd számukra. Viszont anyagilag ők is jobban járhatnak, ugyanis Kanizsán, ahogy Dél-Zalában a fizetések a nógrádira vagy a szabolcsira hasonlítanak, az új munkahelyeken ennél 10-20 százalékkal többet lehet majd keresni.