A magyar állam kockázati besorolása sajnos nem túl jó; messze elmarad a többi visegrádi országétól - írja egyebek mellett Bod Péter Ákos közgazdász professzor az Mforon megjelent cikkében, amelyben egyebek mellett az mérlegeli, szüksége lehet-e az országnak IMF-hitelre. Így az sem meglepő, hogy amikor feszültség, zaj lép fel a nemzetközi térben, a magyar valuta árfolyama leng ki leginkább.

Az elmúlt hetek nagy forintgyengülésére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igen nagy kamatemeléssel volt kénytelen reagálni: a 18 százalékos jegybanki betét és a 25 százalékos hitel bizony a döntéshozói pánik jegyeit is magán hordja. Főleg annak ismeretében mondható roppant nagynak e kamatszint, hogy a cseh és lengyel irányadó kamatok a 6 és 7 százalékos nagyságban találhatók.

A magyar jegybank is beavatkozhatna intervenciós forinteladással és -vétellel, amint néhányan javasolják is. Ám ezt nagy hibának gondolná a professzor, mert arra semmiképp nem elég az MNB devizatartalékja.

Kedvezőtlen adatok

Ilyen hírek és adatok nyomán vetődik fel immár komoly szakmai körökben az ország finanszírozásának ügye. Az tudható, hogy már tavaly is deficites volt a folyó fizetési mérleg: mértéke a GDP négy százalékát tette ki. Az MNB júliusban közzétett számításai szerint az idei folyó fizetési mérlegegyenleg (a GDP arányában) a -6,6 és a -5,6 százalékos sávban várható, és 2023-ra a -3,3 és a -2,1 százalék közötti tartományt nevezték meg.

A Kopint-Tárki friss (2022. októberi) konjunktúra-előrejelzése viszont erre az évre már 9,2 százalékos GDP-arányos deficitet valószínűsít, 2023-re pedig a szintén tekintélyes -5,7 százalékos egyenleget. Ezek a folyó mérlegadatok akkor okoznak komoly gondot, ha a tőkemérlegben nem keletkezik olyan többlet, amely teljesen vagy nagyrészt képes lenne finanszírozni a folyó műveletek egyenlegét.

Bizonytalan időszak

Így a 2022-es év vége és 2023 eleje valóban kényes időszak. Ebben az intervallumban elképzelhető, hogy olyan biztonsági hitelterméket érdemes igénybe venni nemzetközi pénzügyi szervezettől, amely mérsékli a romló adatok és esetleges további zavaró politikai, gazdasági hírek bizalomgyengítő következményeit.

Az IMF-hez értelemszerűem akkor fordul egy kormány, ha a piaci finanszírozása akadozik vagy nagyon megdrágul. De már nem akkora stigma az IMF bevonása, mint két vagy három évtizede. Készenléti termékkel a 2008-as válság után éltek olyan dinamikus és egészében véve jól fejlődő országok is, mint Lengyelország.

Kevés az információ

Hogy az IMF idén nyári látogatása során volt-e eszmecsere ilyen témákban, arról nem értesült a közvélemény. Azt sem tudni még, hogy az IMF/Világbank mostani őszi közgyűlésének fő programja mellett sorra kerülő megbeszéléseken téma volt-e a külső finanszírozásunk ügye.

Azonban amikor egy kulcstermék – most az energiahordozók – áremelkedése miatt komoly pénzügyi egyensúlytalanságok jelennek meg globális méretekben, az IMF elsőként jön szóba. Pontosan erre a helyzetre vannak termékei, megoldásai.