Egy régi és Magyarországon is népszerű nézet, hogy a szegényeknek nem érdemes pénzt vagy tőkét adni, mert a pénzbeli juttatásoktól leszoknak a munkáról, a segélyt pedig elherdálják alkoholra, cigarettára, drogokra - írta a szegények támogatását áttekintő cikkében a G7. Ezzel szemben gyakran elhangzik, hogy bármiféle szociális juttatást feltételekhez kell kötni, a segélyezés helyett rendre és munkára kell nevelni a szegényeket.

A magyar kormány is hasonló filozófiát követ a közmunkaprogrammal, a szociális rendszer erőteljes ritkításával és a „munkaalapú társadalom” szlogenjével. Az eggyel liberálisabb megközelítés szerint a pénz helyett infrastruktúrát, például oktatást, egészségügyi ellátást és munkalehetőségeket kell teremteni a szegénység felszámolásához. Azaz nem halat kell adni az éhes embernek, hanem megtanítani halászni.

Kapcsolódó

A szegénységgel és szegénységfelszámolással kapcsolatos kutatások azonban nem igazolják ezeket a nézeteket. Egy közelmúltbeli, harminc kutatás eredményeit összegző tanulmány szerint a pénzbeli segélyekhez jutó emberek csökkentik alkohol-, cigaretta- és egyéb szenvedélytermék-fogyasztásukat. Egy másik, prominens szegénységkutatók által írt tanulmány hat fejlődő ország hét kísérletének eredményeit vizsgálva arra jutott, hogy a pénzbeli segély nem csökkenti a munkára való hajlandóságot.

A G7 írása szerint más kutatások azt hozták ki, hogy egyes esetekben kifejezetten növelte a foglalkoztatást a pénzbeli segélyezés. A segély nemcsak hogy lustává nem tesz, a téma kutatóinak nagy része szerint a legtöbb esetben nagyobb egyéni és társadalmi haszonnal jár feltétel nélkül pénzt adni a szegényeknek, mint megpróbálni bonyolult kormányzati programokkal „munkára nevelni” őket. Egyes újabb kísérletek azt állítják, hogy a nagyobb tőkeinjekciók – amikor egy jelentős egyszeri összeget vagy valamilyen vagyontárgyat adományoznak a rászorulóknak – évtizedes távlatban is javítják a segélyezettek életkörülményeit.