Miközben Magyarországon 2019-ben a működő vállalkozások alig 2,5 százaléka – mintegy 15 ezer – volt külföldi tulajdonú, ezek adták az összes hazai cég árbevételének felét, az export 80 százalékát, a pénzügyi szektor nélkül számított hozzáadott érték 51,4 százalékát (ami alapján hazánk az EU-nak a külföldi vállalatoktól leginkább függő gazdasága volt 2016-ban) - írja a G7-en megjelent elemzésében Gál Zoltán közgazdász professzor. Eközben a foglalkoztatottak 25 százaléka dolgozott csak ezekben a vállalkozásokban, melyek effektíve fizetett nyereségadója mindössze 3 százaléka körüli volt.

A közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) duális gazdasági struktúra kialakulásához vezetnek, melyben jelentős a szakadék a versenyképesebb külföldi tulajdonú nagyvállalatok és a kevésbé versenyképes hazai vállalatok között. Köztük jelentős beszállítói hálózatok nem jöttek létre, külföldi vállalatok korlátozottan vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a hazai gazdaság szereplőihez, így a hazai gazdaságra átgyűrűző hatások szerepe is csekély. Sőt, a multik sok esetben kiszorítják a hazai (közép)vállalatokat a versenyből és a munkaerőpiacokról is, mivel a hazai cégek termék- és munkaerőpiacait foglalják el.

Kapcsolódó

A külföldi vállalatok szigetszerűen működnek: a nyersanyagokat, félkész termékeket főként importból szerzik be, a termékeiket pedig exportpiacokon értékesítik, csak csekély mértékben támaszkodnak hazai beszállítókra. A profit nagy részét nem a hazai gazdaságban fektetik be újra, hanem kiviszik az országból. És a kutatás-fejlesztésben is minimális az együttműködés a külföldi és hazai többségi tulajdonú vállalatok között.

Latin-amerikai modell

Magyarország 2018-ra az 12 legfejlettebb európai országhoz viszonyított 55 százalékos relatív fejlettségi mutatójával nem érte el az 1913-ban mért 58 százalékos fejlettségét. Ha tehát hosszabb időtávon nézzük a régiós növekedést, a 2010 utáni időszak növekedése egyáltalán nem kiugró, és az elmúlt másfél évszázad vonatkozásában a harmadik vagy a negyedik legalacsonyabb teljesítményt nyújtó évtizedről beszélhetünk a kumulatív GDP-hatás és a GDP átlagos növekedése alapján.

Eközben a jóval kisebb FDI-kitettséggel rendelkező lengyel és a cseh gazdaság elitjével összevetve a magyar oligarchia nem az újraiparosításra fókuszál, és az állami és EU-s támogatásokon felnövekvő hozamvadász elit erre kevéssé is alkalmas.