Több tíz vagy néhány százmilliárd dollár lehet egy globális aszteroidavédelmi rendszer kiépítése, bár a pontos költség most még csak közelítőleg sem határozható meg – vélik szakértők. Az ugyanis az alkalmazott elhárító rendszertől is függ, azonban ilyennel ma még nem rendelkezik a Föld egyetlen országa sem – mondta a NAPI Gazdaságnak Szentesi György haditechnikai szakértő. Lembit Opik a BBC-nek nyilatkozó brit parlamenti képviselő úgy véli, hogy két-három évtizeden belül megteremthetőek a védekezés alapvető feltételei. Benny Peiser, a liverpooli John Moore's University kutatója harminc évre teszi ennek megvalósítását. Ha jók a csillagászati számítások és az NT7-es jelű kisbolygó valóban csak 17 év múlva ér Földközelbe, akkor még van idő felkészülni, de ha egy égitest már most ütközési pályán lenne és a várható találkozás ideje csak néhány hónap, akkor aligha lenn mit tenni – állítja kérdésünkre Szentesi. Szerinte egy, a Földre már valóban veszélyt jelentő méretű aszteroida felrobbantására 50-100 megatonnás atomtöltetekből akár többre is szükség lehet. Ezek, és a megfelelő hatótávolságú hordozóeszköz megépítése azonban hosszú időt igényel. A rakéta akár az amerikai Holdprogram Saturn V-ös hordozórakétájánál is nagyobb lehet, hogy az aszteroida eltérítését vagy szétrobbantását bolygónktól megfelelő távolságban, idejében lehessen elvégezni.. Persze nem ez az egyetlen mód erre, de Szentesi a mai technikai szint mellett egyelőre nem lát más reális megoldást, mint a nagy hatóerejű atomtöltet bevetését. A jövőben például űrbázisra telepített eszközökkel lehetne nyomon követni, szükség esetén megsemmisíteni a csellengő aszteroidákat, üstökösöket. Persze az ötleteknek se szeri se száma. Egy biztos, hatékony védelmi rendszer csak globális lehet, hiszen a nagy – kataklizmát okozó – becsapódások az egész bolygóra hatással vannak, függetlenül attól, hogy a felszín mely pontjának ütközik a kóbor égitest. Opik szerint elég 80 millió font A megsemmisítés előtt azonban egyáltalán meg kell találni a potenciális veszélyforrásokat és azokat folyamatosan figyelni. Ez Opik szerint tíz év alatt 80 millió fontba kerülne, vagyis elenyészően kis összegbe. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma állítólag már dolgozik egy megfigyelőközpont felállításán. Az ország helyzeti előnyben van, hiszen ott régóta létezik a légierőhöz tartozó "űrparancsnokság" (Space Command). Ennek egyik vezetője, Simon Worden dandártábornok, az Aerospace Daily nevű újságnak elmondta, hogy megvannak az eszközeik ahhoz, hogy észleljék az aszteroidákat, de – a minden kormány számára elérhető – információs központ még hiányzik. Megfigyelők szerint erre azért is szükség van, mert nem minden égitest okoz globális pusztítást, majd a nyomában járó klímaváltozást (jégkorszakot). Ugyanis az ekkora méretű tárgyak becsapódása statisztikusan ritkán fordul elő. Peiser úgy véli, valószínűtlen, hogy az 2002 NT7 nevű aszteroida eltalálja a Földet. (A NASA ma még a kozmoszban keringő tárgyak becsapódási esélyét rangsoroló skálán - Torinói-skála - a veszélytelen, 1-es kategóriában tartja nyílván a nemrég megtalált kisbolygót.) Ugyanakkor nem zárható ki, hogy valamikor egy olyan égitest tűnik fel, amelynek a pályája érinti a bolygónkét. Éppen ezért kellene hatékony védelmi rendszert kiépíteni – hangsúlyozza a liverpooli tudós. Egy másik brit 170 millióból csinálná meg a figyelő rendszert Both Előd csillagász, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója szerint valamilyen megfigyelőrendszer már rendelkezésre áll, automata távcsövek pásztázzák az űrt, bár nem a teljes égboltot. Ebben főleg a britek aktívak. Ugyanakkor a Nap felől érkező égi bombák észlelése nehéz, így fordulhatott elő, hogy pár éve csak egy már távolodó aszteroidát jelezhetett a rendszer. Both szerint azonban ez nem azt jelenti, hogy rossz, hanem, hogy ma ennyire képes a technika. A NASA munkatársa, David Morrison, aki szintén aszteroida-kutatással foglalkozik, a Space.com internetes lapnak nyilatkozott nemrégiben a távcsöves megfigyelés költségeiről. Morrison elmondta, hogy a NASA és más amerikai kormányzati szervezetek együttesen terveznek egy teleszkópos rendszert, amelyet Large-Aperture Synoptic Survey Telescope-nak neveztek el. Az LSST rövidítésű program megvalósítása az előzetes becslések szerint 170-180 millió dollárba kerülne, éves fenntartása pedig mintegy 20 millió dollárt emésztene fel. Az LSST révén a 300 méter átmérőjű űrsziklákra is kiterjeszthetnék a kutatásokat, amelyek eddig csak jóval nagyobb égitestekkel foglalkoztak. A starwar program csődöt mondana Az ifjabb George Bush amerikai elnök által újjáélesztett - még Ronald Reagan idejéből származó - csillagháborús program rakétavédelmi rendszere a szakértők szerint nem alkalmas a csillagközi térben száguldó aszteroidák leküzdésére. Sem a befogóradarok, sem az elfogórakéták hatótávolsága nem elégséges erre, illetve a robbanófejek hatóereje is kisebb a szükségesnél. A rendszer ára azért jelzésértékű, egyes számítások szerint Ronald Reagan idején ezermilliárd dollárba került volna az űrbe és a felszínre telepített eszközök armadája. Egy ilyen rendszer teljes kiépítéséhez egyébként évtizedes idő kell. (NAPI)