A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szeptember 15-tel 15 figyelmeztetést (warning) hibává (error) minősített. Ezeknél az adatszolgáltatás automatikusan elutasításra kerül, így a számla nem jut be a rendszerbe. Mit jelent ez a gyakorlatban, melyek ezek a hibák? Miért vált üzleti kockázattá a hibás adatszolgáltatás?

Az átsorolások fő mozgatórugója az adatminőség javítása volt. A warning üzeneteket (mely a gyakorlatban olyan hibatípus, melyet ugyan befogad az adóhatóság rendszere, azonban visszajelzést küld, hogy az adatszolgáltatás helytelen) sokszor figyelmen kívül hagyták az adózók, így a hibás adatszolgáltatások több milliós nagyságrendben kerültek be a NAV rendszerébe havi szinten. Ez problémát okozott az eÁfa rendszerben, az adóellenőrzések során, de az üzleti partnerek oldalán is, akik nem tudták megfelelően lekérdezni a hibásan kiállított és beküldött számlákat. Ez különösen annál az – egyre növekvő – adózói csoportnál okozott problémát, amelyik a NAV-tól lekérdezett számlaadatok alapján könyvel. Ezért szükség volt a legnagyobb számossággal előforduló típushibák kiszűrésére.

Így például az error kategóriába (az a hibatípus, melynél az adatszolgáltatást az adóhatóság be sem fogadja) átsorolt validációk egy része azt vizsgálja, hogy EU-s értékesítések esetén valóban EU-s vevő részére történik-e a számlázás, vagy például belföldi fordított adózás esetén belföldi adóalany-e a vevő. Szigorodtak továbbá az árfolyamokhoz kapcsolódó validációk is, például, ha egy devizanem extrém módon eltér egy meghatározott árfolyamkerettől.

Így szeptember közepétől az error átsorolással érintett számlák adatszolgáltatásai már nem kerülnek befogadásra az adóhatóság rendszerében. Ezzel máris drasztikusan lecsökkent a NAV-hoz érkező pontatlan adatszolgáltatások volumene. Ugyanakkor az elutasított adatszolgáltatások komoly következményeket vonhatnak maguk után a számlakibocsátók oldalán. Egyrészt a számlabefogadó üzleti partnerek a bejövő számlák ellenőrzése során nem találják az érintett számlákat az online számla rendszerben, ezért előfordulhat, hogy visszatartják a számlák kifizetését. Másfelől a nem megfelelő adatszolgáltatások után az adóhatóság mulasztási bírságot szabhat ki, számlánként akár egymillió forintot. Ez a bírság összeg mind a warning mind az error típusú hibák esetén alkalmazható.

Milyen típusú vállalkozásokat érint leginkább ez a változás – inkább a nagyvállalatokat vagy a kkv-kat?

A szigorítások leginkább a nemzetközi kereskedelemben érintett, illetve külföldi devizanemekben (is) számlázó vállalkozásokat érintik. Vagyis nem mérethez, hanem inkább tevékenységi profilhoz köthető az érintettség.

K
Kocsis-Kelemen Zsófia, az EY adópartnere
Kép: EY

Milyen következményekkel (például bírsággal) járhat a hibás adatszolgáltatás, illetve milyen gyorsan kell/tud reagálni ilyenkor egy cég?

A bírságkockázatot fentebb említettük. Az adóhatóság jellemzően néhány hetes határidőt hagy az adózóknak a hibák kijavítására, ami nagy számú, és/vagy magas komplexitású hibahalmaz esetén nem mindig kivitelezhető automatizált korrekciós célmegoldások (adótanácsadó bevonása) nélkül. Ezért mindenképp proaktív hozzáállást javaslunk, vagyis célszerű a vállalkozásoknak folyamatosan figyelemmel kísérni a saját adatszolgáltatásaik helyességét és teljességét, és azonnal, szisztematikusan javítani minden feltárt hibát (nem csak a hiba megszüntetése a cél a jövőbeli hibák elkerülése végett, hanem a korábbi adatszolgáltatások javítása is szükséges). Mindezt ugyanis jóval nehezebb egy NAV ellenőrzés közepette, extra stressz és időnyomás mellett helyesen elvégezni.

Tudna példát mondani egy tipikus EU-s értékesítési vagy devizaárfolyam-eltérési hibára?

Gyakran előfordul, hogy EU-s értékesítéseknél az eladó nem megfelelő EU-s vevői adószámra számláz, vagy magánszemélyes/harmadik országos értékesítés esetén használ EU-s áfakódot. Ennek megfelelően az alapadatok (például adószám adatbázis) folyamatos frissen tartása elengedhetetlen. Árfolyamok esetén inkább olyan esetekkel találkozunk, amikor nem pontos az a dátum, amely alapján a számlázó szoftver az árfolyamot a számlához társítja. Az szerencsére ritka, hogy az extrém értékhatárokon kívül esik – és az új validáció szerint hibára fut – egy árfolyam.

Miért jelenthet likviditási kockázatot egy visszautasított számla? Milyen hatása lehet ennek a banki finanszírozásra?

Nyilvánvaló cash flow problémákhoz vezethet, ha a leszállított és kiszámlázott termékek/szolgáltatások, vagyis az elvégzett és házon belül már megfinanszírozott munka ellenértékét egy adminisztratív pontatlanság miatt visszatartják a vevők. Ha egy vállalkozás életében ez rendszeresen visszatérő problémává válik, nem kizárt, hogy mindez a finanszírozhatóságát, illetve a hitelképességét is hátrányosan befolyásolja. Ez hosszú távon nem fenntartható, és a spontán jogkövetés felé tereli az adózókat.

Az üzleti partnereknél hogyan jelenik meg ez a probléma – mennyire sérülhet például egy vállalat üzleti reputációja?

Bár a szállítói számlák kifizetésének elsődleges feltétele a szerződésszerű teljesítés és a számla (plusz egyéb dokumentáció, például teljesítésigazolás) átadása, sok vállalkozás mindaddig visszatartja a számlakifizetést, amíg a beszállító a NAV adatszolgált is megfelelően teljesíti. Ez egy egyre inkább elterjedőben lévő elővigyázatosság a vállalkozások körében, ugyanis egy vétlen vevő is kényelmetlen, defenzív helyzetbe kerülhet egy NAV ellenőrzés során, ha befogad és kifizet egy adócsalással érintett szállítótól származó számlát, és az áfát is levonásba helyezi, miközben figyelmen kívül hagyja azt az objektív körülményt, hogy a szállítói NAV adatszolgáltatás elmaradt.

Egy másik kényelmetlenség a vevők oldalán az, amikor a NAV adatszolgáltatásra épülő számla-bekönyvelő automatizmust akasztja meg visszatérő jelleggel a szállító hanyagsága, a hiányzó vagy pontatlan adatszolgáltatás.

Ezért a hiányos vagy pontatlan NAV adatszolgáltatási gyakorlat még az egyébként elsőrendű üzleti partnerek reputációjára is árnyékot vethet.

Milyen irányba halad az adózás digitalizációja Magyarországon és Európában? Hogyan tudnak a vállalatok felkészülni az egyre nagyobb elvárásokra?

Ez egy nagyon kiterjedt témakör. A megatrendek – különös tekintettel a ViDA (VAT in the Digital Age) csomagra – egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy legyen az EU-n belül egy egységes és kötelező e-számlázási gyakorlat, és maguk az e-számlák legyenek automatikusan feldolgozhatóak a fogadó rendszerek által. Vagyis ne a rendkívül nehezen automatizálható képi állományokat (például PDF) használják a vállalkozások, és legyen minél kevesebb a manualitás. A másik fontos trend az adóhatóságok igénye arra, hogy a tranzakciókról minél gyorsabban és minél teljesebb körben szerezzenek adatokat. Ezért csökken a jelentősége a hagyományos, időszakosan beküldött, összegző sorokból épülő adóbevallásoknak.

Magyarország ebben a folyamatban egy proaktív szereplő, különös tekintettel például az online számla adatszolgáltatás több, mint 7 évre visszatekintő gyakorlatára, az eSZJA és az eÁFA rendszerek használatára, és az e-pénztárgép rendszer bevezetésére. Ezért a magyar vállalkozások relatíve felkészülten várhatják a következő digitalizációs lépéseket, mint például a kötelező e-számlázás hazai bevezetése.

Kapcsolódó