A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaiban a 2000-es évek közepén nagyobb volt a különbség a gazdagok és a szegények között, mint az 1980-as évek közepén - derül ki a szervezet tanulmányából. A folyamat azóta sem állt meg: az elmúlt öt évben az OECD harminc tagországának kétharmadában nőtt az egyenlőtlenség, különösen szembetűnő a helyzet romlása az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban és Norvégiában. Görögország, Mexikó és Nagy-Britannia némi javulást tudott elérni 2000 óta, ami a jelentés készítői szerint azt bizonyítja, hogy van lehetőség az egyenlőtlenségek mérséklésére. Sok országban a lakosság többségét aggasztja az elszegényedés lehetősége. Japánban az emberek kétharmada tartja túl nagynak a jövedelemkülönbségeket, míg Magyarországon, Olaszországban, Portugáliában és Szlovákiában 90 százalék ez az arány. Az OECD átlagában 2005-ben az emberek leggazdagabb tíz százaléka közel kilencszer annyi jövedelemből élt, mint a legszegényebbek tíz százaléka, ám az átlag nagy szórást takar. A lista elején Mexikó áll huszonötszörös, míg a végén Dánia négyszeres különbséggel. Magyarországon nagyjából hétszeres volt az eltérés, miközben Lengyelországban csak nem tizenháromszoros, Csehországban és Szlovákiában viszont körülbelül hatszoros. Az OECD-ben a legszegényebbek átlag évi 7000 ezer dollár jövedelemből éltek - az európai OECD-országok átlaga 8000 ezer dollár -, Magyarországon 4000 dollár (havi 60 ezer forint) körül alakult a legszegényebb tíz százalék évi jövedelme. Az országok közötti különbségek persze itt is szembetűnőek: például Nagy-Britannia legszegényebb lakosai nagyobb jövedelemmel rendelkeztek, mint a portugál átlagpolgárok. A szegénység kiterjedtségét mutatja, hogy egy-egy országban hányan élnek a medián átlagjövedelemnek kevesebb mint feléből. Ezen a listán is Mexikó állt az élen 2005-ben, nagyjából ötből egyes, míg Dánia az utolsó, húszból egyes aránnyal. Lengyelország esetében hat-hét az egyhez, a többi visegrádi országnál pedig tizennégy-tizenöt az egyhez az arány. Az OECD átlaga kicsit kisebb mint tíz az egyhez. Az 1985 és 2005 között eltelt húsz évben csökkent az időskori szegénység kockázata, míg a fiatal családok és a sokgyermekesek nagyobb valószínűséggel kerültek rossz anyagi helyzetbe. A fiatal felnőttek szegénységi rátája napjainkban 25 százalékkal nagyobb, mint az átlag, pedig 20 évvel ezelőtt még nem volt annál rosszabb.