Tulajdonosnak nevezzük azt a vállalkozást, amely egyes követeléseire alapozva kötvényt kíván kibocsátani, és közkeletű nevén SPV-ként említetjük azt a jogalanyt, amelyet a tulajdonos azért hoz létre, hogy abba vigye át (annak adja el) az értékpapírosítandó követelésállományt. Az SPV alapítása és alkalmazása az értékpapírosításhoz gyakori, de nem szükségszerű. A tulajdonos mérlegében maradó értékpapírosítás esetén, ha a tulajdonos bank, bizonyos korlátozásokra kell tekintettel lennie. A korlátozás lényege, hogy egyetlen bank sem lehet egy másik társaság tulajdonosa 51 százalékot meghaladó mértékben, kivéve, ha az a másik társaság egy másik bank, brókercég vagy járulékos vállalkozás. A gyakorlatban ez a szabály valószínűleg csak kisebb magyar bankokat korlátoz, mivel a fenti befektetési korlátozás nem érvényesül akkor, ha a bank a befektetést követően a jogszabályoknak megfelelően a likviditási mutatóit fenn tudja tartani és a szavatolótőkére vonatkozó szabálynak eleget tud tenni. Ezen túlmenően számos más korlátozás is érvényesül bankok társaságok részére nyújtott kölcsönei tekintetében, ha a hitelezett társaságok a bankkal meghatározott kapcsolatban állnak. A pénzáramlásnak az SPV-re történő átruházása - hiszen az SPV-t kell a követelések saját javára történő beszedésére feljogosítani - engedményezéssel történhet. Az engedményezéshez viszont szükséges annak a személynek a hozzájárulása, akinek a javára a kötelezettség fennáll. Márpedig nem célszerű, és ha egyáltalán, akkor csak nehezen megoldható az összes olyan vevő hozzájárulását kérni, akinek a fizetési kötelezettségét engedményezik. Emiatt a hazai értékpapírosítási konstrukció kialakításakor csak azokat a pénzáramlásokat célszerű egy adott SPV-re engedményezni, amellyel kapcsolatban a tulajdonos már teljesíti a kötelezettségeit. Ha ingatlanjelzáloggal biztosított kölcsönöket értékpapírosítanak, a felszámolási szempontokra figyelemmel leginkább az önálló jelzálog alkalmazása jöhetne szóba. Ez olyan jelzálog, amely csak a terhelt ingatlanhoz kapcsolódik, és az alapkötelezettségtől függetlenül átruházható. Mivel azonban az önálló jelzálog a magyar jogrendszerben új intézmény, és a piaci gyakorlat még csak most kezd kialakulni, a piaci szereplők rendkívül óvatosak, ha e mellett a konstrukció mellett döntenek. A pénzáramlás SPV-re történő átruházása az SPV szempontjából azt jelenti, hogy az SPV a tulajdonos követeléseit megveszi. Ez a tevékenység például a faktoringhoz lenne hasonló, és hitelnyújtásnak minősülne. A hitel nyújtásának üzletszerű végzéséhez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) az engedélye szükséges. Valamely tevékenység végzése akkor üzletszerű, ha azt rendszeresen, haszonszerzés végett és nem előre meghatározott ügyletek kötése céljából végzik. Ennek következtében ahhoz, hogy az SPV a tulajdonostól a követeléseket megvásárolja, meg kell szereznie a PSZÁF engedélyét, kivéve, ha a vásárlások kizárólag bizonyos eszközök meghatározott értékpapírosítási ügylet szerinti átruházásához kapcsolódnak. Ha azonban az SPV létrehozásának célja, hogy több értékpapírosítási ügylet során szolgáljon közvetítő pénzügyi eszközként, meg kell szerezni a PSZÁF vonatkozó engedélyét. Az engedményezés klasszikus formájában kötelező az engedményezésről azt a kötelezettet értesíteni, akinek a fizetési kötelezettségeit engedményezik. Ha a kötelezett nem kap értesítést, akkor úgynevezett csendes engedményezés jön létre, amely az értesítés hiányában sem hatálytalan vagy érvénytelen, csak arra a kötelezettre nem hat ki, aki a kötelezettségeit továbbra is az eredeti jogosultnak teljesítheti. Magyarországon kétféle módszert alkalmaznak e kérdés kezelésére, amelyek egyikéhez sem szükséges a kifizető értesítése, amíg nem következik be szerződésszegési esemény. A csendes engedményezéssel ugyanakkor az a probléma, hogy amíg az engedményezés hatályossá nem válik, az engedményező adósai az engedményezővel szemben ellenkövetelést támaszthatnak, ráadásul az ellenkövetelést az engedményezett fizetési kötelezettségbe esetlegesen beszámíthatják. A Legfelsőbb Bíróság egy jogerős ítélete szerint a jövőben felmerülő követelések engedményezésekor, ha az engedményes az engedményezett jövőbeni követeléseket az engedményező ellen kezdeményezett csőd- vagy felszámolási eljárás megkezdésének időpontja előtt ténylegesen nem vette át, az engedményezett jövőbeni követelések a felszámolási vagyon részének minősülnek, és a többi hitelezői követelés között semmiféle elsőbbséget nem élveznek.