A gyémánt más befektetési formákhoz viszonyított kivételes értékállóságát a kereskedés szigorú és ellenőrzött szabályozásának, illetve a zárt világpiacnak köszönheti. A De Beers Holding alapítója, Cecil Rhodes 1891-re a nyersgyémánt-piac 90 százalékát ellenőrzése alá vonta, míg mára ez az arány 95 százalékra nőtt. Rhodes, monopolhelyzetbe jutva a piacon, jelentősen visszafogta a termelést, majd 1893-ban Diamond Syndicate néven megalapította a világ első gyémánteladási egyesületét, a mai Central Selling Organization elődjét. Ezt követően lépett életbe – a gyémánt értéknövekedésének fenntartása érdekében – a szigorú termelésszabályozás. A gyémánt ára sajátos viszonyok között határozódik meg. A piac egységesítése céljából ma már gazdasági társaság formájában működő független értékbecslő testületek alakultak, melyek közül kiemelkedik a három legnagyobb, az IGI, a HRD és a GIA. Az ezekben az intézetekben bevizsgált drágakövek megbízhatóságát egyedi sorszámuk is biztosítja. A gyémánt világpiaci értékét a 4c-vel leírható tulajdonságai határozzák meg. A szakemberek által dokumentált tanúsítványok alapján felbecsült drágaköveket bárhol értékesíteni lehet világpiaci áron, mivel az árfolyamot a De Beers szabályozza, és a kereskedésre jogosult 152 tőzsdei cég ezt be is tartja. A minősítési okmányoknak köszönhetően felgyorsult a gyémántkereskedelem, mivel nem kell minden tranzakciónál a hitelesítéssel bíbelődni. A speciális áttetsző tokban árult, légmentesen lezárt csomagolású gyémántokra a minősítők garanciát vállalnak. Az okmányokat nehéz hamisítani, de ha sikerül is, a kő eredetisége a beleégetett azonosító szám alapján bármikor lekérdezhető egy központi adatbázisból.