A tőzsdei szakzsargonban nem egyszer fejőstehénnek nevezik azokat a cégeket, ahol a nagy növekedési szakasz véget ért, vagy legalábbis lelassult, és e mellett stabil, nagy nyereséggel rendelkeznek.

Növekedési, így beruházási vagy akvizíciós lehetőségek hiányában nyereségük jelentős hányadát a tulajdonosoknak, azaz a részvényeseknek juttatják, részben osztalék, részben saját részvényeik visszavásárlása formájában.

Eddig egy volt

A BÉT-en ebbe a kategóriába a nagyobb társaságok közül a Magyar Telekomot lehetett besorolni, ám egyelőre csak részben, mivel a kisebb részvényesek jó ideig elégedetlenek voltak a kifizetésekkel, miközben megvolt a nagyobb kifizetések lehetősége.

Idén azonban már nem lehet panasz: részvényenként 15 forintos osztalék mellett hasonló nagyságú aukciós részvényvásárlásra is sor került, jócskán növelve a részvényesi értéket.

A Telekom esetében a növekedési sztori kétségkívül régen, már a múlt évezredben elakadt. A kilencvenes évek végén a tőzsdére jövő társaság papírjait az ezredfordulós technológiai és távközlési mánia kapta fel, így a kezdeti 700 forint körüli árfolyamáról 2600 forintig szárnyalt minden fundamentális alap nélkül, hasonlóan a szektor más papírjaihoz világszerte.

A lufi kipukkadt, a papír a mélypontig közel a tizedére esett, ráadásul ezt a mélységet tavaly ősszel még egyszer megjárta, leginkább az egekbe szökő kamatkörnyezet miatt.

Kinyílt a pénzcsap

A 280 forintos árról azonban szép rali kezdődött, aminek meglett az alapja: a szép osztalék és részvényvisszavásárlás. Ha a fő tulajdonos, a Deutsche Telekom továbbra is fenntartja ezt a részvényesi visszajuttatási politikát: az árfolyamot az határozza meg, hogy az így elért hozam hogyan viszonyul a kockázatmentes, vagyis az állampapírok által elérhető mindenkori hozamhoz.

Ugyanakkor, ha évről évre nagy mennyiséget vásárolnak a piacról, akkor a közkézhányad szép lassan elfogy, a Deutsche Telekom tulajdonrésze konvergálni kezd a 100 százalékhoz, ez persze azért jó pár évig eltart.

A legnagyobb

A másik három, a Telekomnál jóval nagyobb kapitalizációjú részvény, az OTP, a Mol és a Richter sokkal tovább tűntek növekedési sztorinak, ugyanakkor ha megnézzük az elmúlt évek-évtizedek árfolyamalakulását, valamint a negyedéves és éves eredményeket, akkor az látszik, hogy a tendencia már régóta változóban van.

Az OTP volt kezdetben a legnagyobb növekedési siker: a részvény árfolyama a közel 30 évvel ezelőtti bevezetéstől a 2007-ig a százszorosára emelkedett. 

OTP árfolyam a tőzsdei bevezetés óta
OTP árfolyam a tőzsdei bevezetés óta
Kép: stooq.com

A 2008-as válság ugyan megtörte a papírt, és 11 ezer forintos árfolyamról 1240 forintig zuhant vissza, ez azonban lehetőséget jelentett az új beszállóknak, hogy a nagy növekedést még egyszer átéljék.

A 11 ezer forintos árfolyamot csak 11-12 év után sikerült átlépni, majd a járvány újból lenyomta az árfolyamot, viszont 2021-ben igencsak örülhettek a részvényesek, hiszen egyenesen 20 ezer forintig szárnyalt a papír.

Azóta az árfolyam megfeleződött, ennek oka a hazai eredmény visszaesése a magas kamatkörnyezet, a kamatstop és az extraprofitadó miatt. Ezek ugyan elvileg átmeneti tényezők, így később visszatérhet a korábbi hazai eredmény, ugyanakkor a további növekedési lehetőségek egyre kevésbé látszanak, miközben a jelenlegi kormány szívesen nyúl a tőzsdei cégek nyereségéhez, és ez valamilyen formában fennmaradhat a továbbiakban is.

Egyetemfinanszírozás

Ezzel el is jutottunk a Molhoz és a Richterhez, amelyeknél az állam meghatározó tulajdonnal rendelkezik, ezeket az egyetemeket fenntartó alapítványokhoz helyezte, és minél nagyobb pénzkivételben lett érdekelt az egyetemek finanszírozása okán.

Ezt mutatják az idei igen szép osztalékok és részvény visszavásárlási programok, amelyek ugyancsak a főtulajdonos részesedését növelik. A cégek eredményét tekintve pedig a növekedés egyre kifulladóban van, ugyanakkor erős profitot tudnak termelni.

Ami az árfolyamot illeti: a tetőt lényegében elérte a Mol 2007-ben, igaz, hogy akkor egy felvásárlási csata miatt, így az ár irreális volt. Azóta nagy hullámzások voltak az árfolyamban, és születtek új csúcsok is, ám ezek csak kevéssel haladták meg a 2007-es értéket.

Az osztalék szerepe viszont nőtt, az elmúlt két évben pedig hatalmasat ugrott az összeg, így a papír most már klasszikus fejőstehénnek tekinthető.

A Richternél is változik a kép

A Richternél ugyancsak a kilencvenes években zajlott a nagy árfolyamrobbanás, majd 2007-ben itt is új csúcsot ért el a papír 5000 forint körül, azonban azóta az áremelkedés lassúnak mondható miután 15 év után áll 8-9000 forint körül, és a további jelentős profitnövekedés sem látszik, hiszen a cég profitjának jelentős részét egy termék adja, amelynek ugyan még szépen növekvő piaca van, a Richter kizárólagos forgalmazói joga azonban az évtized folyamán megszűnik.

A további jelentős növekedés csak egy nagyot szóló új termékkel lenne lehetséges.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!