A szavatosság fogalmán belül elkülönül egyfelől a kellék-, másfelől a jogszavatosság. A kellékszavatosság lényegében a széles értelemben vett (nem csak dolgot jelentő) termék rendeltetésszerű használatra való alkalmasságát, elsősorban fizikai tulajdonságainak megfelelőségét illeti. A jogszavatosság annak biztosítéka, hogy a vevő vagy megrendelő a szolgáltatott termék tehermentes tulajdonjogát szerzi meg, illetve ha a termék nem dolog, hanem például szoftverhasználati jog, annak megszerzője azt más, harmadik személy jogától mentesen használhatja. Azoknak a „klasszikus" befektetőknek, akik egy kiszemelt befektetési tárgyat, például ingatlant vagy működő vállalkozást kívánnak megszerezni, igen gyakran arról kell dönteniük, hogy azt - számviteli nyelven szólva - eszköz vagy vállalati részesedés formájában tegyék-e. Ahol ez a választási lehetőség fennáll, meglehetősen bonyolult szempontrendszer alapján kell mérlegelni a két megoldás előnyeit és hátrányait. Ha például egy kiskereskedelmi célra bérbe adható ingatlanról van szó, amelyet egy kft. mint tulajdonos hasznosít, többek között áfa- és illetékszempontok, a két megoldás eltérő „átfutási" ideje (például nem kell átírni az ingatlant, ha céggel együtt ruházzák át), adminisztratív és más költségelemek, munkajogi megfontolások, valamint a majdani továbbértékesítés megkönnyítése lehetnek a lényeges szempontok annak eldöntésében, hogy az ingatlant vagy a kft. üzletrészeit szerezze-e meg a befektető. A szempontok között döntő lehet az érvényesíthető szavatosság. Ha ugyanis üzletrészvásárlás történik, az a tranzakciós költségek szempontjából olcsóbb, hiszen nincs vagyonátruházási illeték, sem áfa, és ezek egy későbbi továbbértékesítés során sem merülnek majd fel. Az ingatlant mint a vétel közvetett tárgyát tekintve az üzletrészvételi szerződésben ugyanazok a szavatossági jogok köthetők ki, mint ha ingatlanvétel történne. Igen ám, de ellenérvként mérlegelni kell, hogy a működő kft. feletti tulajdonjog megszerzése szavatossági kockázatot jelent, és ez a gyakorlatban a „legrosszabb forgatókönyvvel" számolva a befektetés elvesztését, sőt az úgynevezett konszernszabályok szerint esetleg korlátlan felelősséget is jelenthet. Milyen kockázatokra kell gondolni? Egy működő társaságnak kölcsöntartozása (banki, tagi, kereskedelmi hitel) állhat fenn. Ezeket normális esetben a kft. számviteli nyilvántartásai tartalmazzák. A kft. azonban felelős olyan tartozásért is, amelyről ügyvezetője a kft. nevében kötelezvényt adott, és „elfelejtette" azt könyveltetni. A kft. továbbá, ugyanúgy, mint más jogalany, ötéves elévülési időn belül felelőssé tehető adókötelezettségeinek teljesítéséért, és adóvizsgálat nemritkán csak közvetlenül az elévülési idő lejárta előtt történik, tehát akár öt évvel az üzletrészvétel után. A kft. felelős lehet szerződésszegéssel okozott kárért, környezeti kárért, üzemi baleseti kárért, tartozhat menedzsmentszolgáltatási díjakkal, amelyeket egészben vagy részben még nem tartalmaznak a számviteli nyilvántartások. Ezek a kockázatok szakszerű pénzügyi és jogi - esetleg még környezetvédelmi, műszaki és más - átvilágításokkal lényegesen csökkenthetők, de nem küszöbölhetők ki. Többé-kevésbé hasonlók a jogi megfontolások, ha a befektetés tárgya nem ingatlan, hanem például egy működő üzem vagy éppen komplett üzletág ügyfelekkel és szerződésállománnyal együtt. Ezek is megvehetők lehetnek mint vagyontárgyak, viszont általában könnyebben átruházhatók, ha céggel együtt vásárolják meg őket, amely lehet új alapítású vagy társasági szétválással kialakított társaság is. Az előbbi esetben egy cégbe apportálják az eszközt (ez illeték- és áfaköteles), az utóbbi esetben egy leválasztott cégbe vagyonmegosztással kerül a befektetés tárgya. Nem árt tudni, hogy a munkajog szabályai szerint az eszközvásárlás nem szünteti meg a foglalkoztatottakkal szemben fennálló kötelezettségeket, mivel a munkaszerződéseket folyamatosnak kell tekinteni akkor is, ha egy üzemrész vagy komplett üzletág átruházásával más személy lesz a munkáltató. Korábban alapított társaság megszerzésekor azonban a jelzett kockázatokkal mindig számolni kell. A kft. üzletrészének vagy más vállalati részesedésnek eladója a „meglepetésekért", az utólag kiderült tartozásokért jogilag felel ugyan, csalárd eljárás esetén büntetőjogilag is felelős lehet, de felelőssége a befektető számára annyit ér, amennyi utolérhető pénzügyi fedezete van. Barna András ügyvéd