A munkaszerződés megkötésénél fontos ismeret az is, hogy bármely kérdésben megállapodhatnak a felek. Említettük, hogy a munkabér meghatározása fontos követelmény. A munkabér bármilyen irányú megváltoztatása csak a felek közös megegyezésével, munkaszerződés módosításával lehetséges. Elviekben a munkavállaló beleegyezése szükséges a munkabér emeléséhez is. Ez a gyakorlatban természetesen nem szokott problémaként jelentkezni, hiszen a munkavállaló kifejezett beleegyezése nélkül is a munkabéremelés konfliktusmentesen megtörténik. A gyakorlatban előfordul a munkabérhez kapcsolódó közköltségek csökkentését szem előtt tartva, hogy a munkáltató a mindenkor érvényes minimális bér alkalmazása mellett foglalkoztatja a munkavállalót és szóban megígéri, hogy az általuk megbeszélt összeghatárig a különbözetet zsebből megtéríti. Ez az úgynevezett szürkefoglalkoztatás tipikus esete. A munkavégzés legális, a legalitás határa a minimálbér fizetéséig terjed, az ezt meghaladó kereset tekintetében azonban illegális. Előfordul az a szituáció is, hogy a korábban teljes munkaidő mellett foglalkoztatott munkavállaló foglalkoztatását a munkaadó részmunkaidős foglalkoztatássá alakítja át. Közelebbről, a napi 8 órás foglalkoztatást 4 órás foglalkoztatássá és természetesen az addig alkalmazott bért is megfelezik, figyelemmel arra, hogy az így megállapított bér közterhei is csökkennek. A munkaadó közli a munkavállalóval vagy a munkavállalókkal, hogy a különbözetet számukra megtéríti. Érdemes visszaemlékezni egy a Legfelsőbb Bíróság által lezárt jogvita tapasztalataira. Több mint tíz évvel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság egy hasonló esetben a bírósági joggyakorlatra hatással bíró eseti döntést hozott. Az irányadó tényállás szerint a munkaadó megállapodott a munkavállalóival abban, hogy a 8 órás munkaadót 4 órás munkaidővé alakítják át papíron, a munkaszerződés módosítása mellett és a munkabért is 50 százalékos mértékben állapítják meg. A különbözetet a munkavállalók részére a munkaadó megtérítette. Természetesen ezt a változtatást a munkavégzés körülményei nem tükrözték. Néhány hónap múlva az egyik munkavállaló a munkaadóval személyes összetűzésbe keveredett, aminek az lett a következménye, hogy a munkaviszony a munkáltató felmondása folytán közöttük megszűnt. A munkaügyi jogvita lényege az volt, hogy a munkavállaló kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a munkáltató intézkedésének semmisségét a munkaidő részmunkaidővé történő alakítása tekintetében és számára a munkabér-különbözetet is fizesse meg. Az I. és II. fokú bírósági ítéleteket követően felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a következő álláspontra helyezkedett: a munkáltató fiktív munkaidő-csökkentése az erre irányuló megállapodás megkötése mellett is joggal való visszaélésnek minősül, mivel az a munkabérek után járó közterhek mérséklését célozza. A munkavállalónak jogos követelése a 4 órára számfejtett munkabér, ebből a szempontból a zsebből fizetett juttatást nem lehet figyelembe venni. Ha kiszámoljuk, kiderül, hogy a munkáltató költségcsökkentésre tett intézkedése pont ellenkező irányba sült el, mert a zsebből kifizetett bérrészt a bíróság nem vette figyelembe és a kamattal növelt fizetési kötelezettség teljesítése mellett a közköltségeket is meg kellett térítenie. K. F.