A fő képet, Perlrott Csaba Vilmos Verőfényes udvar Nagybányán című festményét 50 millió forintért sikerült eladni. Virág Judit gesztusaiból egyértelműen kiderült, volt a képre limitár, de a végén a teremben licitáló vevő ezt átlépte. A festmény kikiáltási ára 34 millió forint volt, de leütése messze elmaradt az 55−75 milliós előzetes becsértéktől. Általában így keltek el a tételek, még az is ritkaságszámba ment, ha valami a sávon belüli árat ért el. Ilyen a piac − kommentálták a teremben és Virág Judit sem volt ideges, pedig nincs hozzászokva ahhoz, hogy zsinórban mennek vissza a tételek. Sok nagy értékű kép is megmaradt (a 15 milliós Scheibernél a limitár akadályozta meg az adásvételt).

A sikeresen elkeltek közé került viszont Iványi Grünwald Nagybányai tája 30 millió forintért (a becsérték alja tízzel több volt), Ferenczy Madárdal-változatát pedig 28 millióért adták el, 16−22 milliós becslés után. Szőnyi István Dunakanyar című vászna hosszú licitharc végén 14 millióért kelt el, ezt taps is kísérte, mert 4 millióval jutott feljebb a becsérték tetejénél. Szinyei Merse Pál Dombos tájképe a 19 milliós leütési árával alatta maradt a becsült értékének, Mednyánszky alkonyati képe 14 millióért benne volt a sávban, ahogy Czigány Dezső csendélete is, 12 millió forintért. Kernstok Károly Tavasz című portréja 9 millióért elkelt, Aba-Novák Körmenet variációja és Vaszary macskás festménye egyaránt egy-egy licittel, 7,5 milliós induló árán talált gazdára.

A két szobortételt becsértékénél jóval magasabbra tornászták fel: Kisfaludi Strobl Zsigmond Ábrándozó című márványszobráért 4 milliót, Vedres Márk furulyázó bronzszobráért másfél milliót adtak − ezek a szoborárak még a válság előtt is szép eredménynek számítottak volna.