Olybá tűnik, az öreg kontinensen egyre csak olvad a károsanyag-kibocsátás nagysága; miközben a zöldenergia lassan, de biztosan egyre nagyobb szeletet hasíthat majd ki az energiafogyasztás tortájából. Kérdés, mire elég ez az ütem világviszonylatban, és hogy miben rejlik a jövő ígéretesnek tartott fűtési megoldása.

Szakértő segítségével feszegettük az uniós és magyar energetika tényleges eredményeit, egyben felrajzolva az energiafelhasználás most látszó és lehetséges trendjeit.

Holoda Attila portálunknak korábban kifejtette, mi lesz az EU-val és Magyarországgal energiapolitikai vetületben, és hogyan nyomja rá a bélyegét a tél az energiaellátásra, továbbá hogy mit ért az alatt, hogy elvileg még norvég gázt is behozathatnánk hazánkba. Azt is megfogalmazta, a kormány, ha nagyon akarná, már most is le tudna válni az orosz gázról.

Fogyatkozó emisszió

Az Eurostat frissen publikált adataiból az derül ki, hogy

az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás ötödével lett karcsúbb 2013 és 2024 között, éves alapon pedig egy százalékkal esett vissza az emisszió.

Az Európai Unió statisztikai hivatalának közlése arra világít rá, hogy 2024-ben az EU gazdaságának üvegházhatásúgáz-kibocsátása – a gazdasági tevékenységek és a háztartások által – összesen 3,3 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket tett ki. Ez 1 százalékos csökkenést jelent 2023-hoz, és 20 százalékos mínuszt 2013-hoz képest.

Mint részletezték, 2013 és 2024 között az energiaszektor (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás) érte el a legmeredekebb visszaesést és a legnagyobb összesített csökkenést, 49 százalékos visszaeséssel (-512 millió tonna CO2-egyenérték). Ugyanebben az időszakban három másik gazdasági tevékenység is kétszámjegyű csökkenést könyvelhetett el: a bányászat és kőfejtés (-37 százalék, -25 millió tonna CO2-egyenérték), a feldolgozóipar (-18 százalék, -146 millió tonna) és a szolgáltatások (-14 százalék, -36 millió tonna). Az egyetlen két gazdasági tevékenység, ahol nőtt a kibocsátás, a szállítás és a raktározás (14 százalék, +57 millió tonna CO2-egyenérték), valamint az építőipar (+6 százalék, +3 millió tonna) volt. 

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás intenzitása a kibocsátások mennyiségét méri (CO2-egyenértékben mérve) a bruttó hozzáadott érték egységére vetítve (euróban) egy gazdaságban. Ez a gazdasági termelés éghajlati hatékonyságának mutatója. A kibocsátási intenzitás csökkenése kevesebb kibocsátást jelent ugyanazon hozzáadott érték generálása mellett.

Az adatok értelmében 34 százalékkal csökkent az üvegházhatásúgáz-kibocsátás intenzitása az EU-ban 2013 és 2024 között. Ez az uniós gazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátásának egyidejű csökkenésének és a hozzáadott érték növekedésének (+20 százalék) az eredménye. A legnagyobb csökkenést Észtországban (-64 százalék), Írországban (-50 százalék) és Finnországban (-44 százalék) regisztrálták, így a képzeletbeli dobogón két skandináv ország is helyet szerzett. Csupán Máltán (+17 százalék) nőtt a kibocsátás intenzitása 2013 óta uniós viszonylatban.

A tagállamok versenyében hazánk az EU-átlag körüli középmezőnyben helyezkedik el:

Magyarországon 33,2 százalékkal apadt az emisszió intenzitása egy bő évtized alatt.

A légkörbe jutó üvegházhatású gázok kibocsátása terén bár a svédeké az első helyezés 2013-at és 2024-et tekintve is; ugyanakkor

a legszembetűnőbb javulást Észtországnak sikerült nyélbe ütnie: a balti állam 676 gramm/eurónyival csökkentette kibocsátását – noha volt is honnan javítania.

Ennek inverzét hozta tető alá Málta, mivel 53,2 gramm/eurós növekedést ért el a szigetország a jelzett bő egy évtized folyamán. 

g
Idehaza harmadával csökkent az emisszió bő tíz év alatt

Az általunk megszólaltatott energetikai szakértő az Economx kérdésére először is kifejtette, mennyire kerülhet elérhető közelségbe a jövőben az EU-ban a zéró kibocsátás, illetőleg milyen tendenciát valószínűsít a továbbiakban.

Az adatokat értékelve Holoda Attila lapunknak felvázolta, „az emisszió nem lesz intenzívebb, mivel már elfogadták a metán-rendeletet, és azoknál, akik metánt bocsátanak ki, továbbra is szigorúan fogják nézni, tehát további javulás várható a kibocsátás terén”. Az Erste energiaipari elemzője hozzáfűzte, Magyarországon már több mint 8000 megawattnyi napelem működik, a megcélzott napelemszámot 10 000 megawattra tették korábban a gázstratégia szerint, de ha ezt tényleg tartják, akkor várakozása szerint további csökkenés várható.

Az energetikai szakértő az emisszió-visszaesésre reflektálva arra is kitért, hogy „persze nagyon szép ez az uniós eredmény, de azért a világ CO2-kibocsátásában az EU mindössze 7,8 százalékot jelent”. 

Még ha nullának vesszük a 2050-es megcélzott célt, akkor is a világ kibocsátásában nem sok vizet zavar az EU 

– rögzítette Holoda Attila globális aspektusban.

Térhódító hőszivattyúk

Eközben a megújuló energiaforrások fűtésben és hűtésben való felhasználásának aránya kismértékben, fél százalékkal tovább hízott 2024-ben, részben a modern megoldások folyamatos elterjedése révén. A zöldítés mértéke pedig a 12 évvel ezelőtti 11,7 százalék után tavalyelőttre már 26,7 százalékra bővült az Eurostat egy másik adatsora alapján.

Utóbbi a valaha mért legmagasabb érték az idősor vizsgálatának 2004-es kezdete óta

a publikált adatok nyomán. Bár az arány 0,5 százalékponttal nőtt 2023-hoz képest, elmaradt azonban a 2004 és 2024 közötti átlagos, 0,75 százalékpontnyi éves növekedéstől. 

Abszolút értelemben a megújuló energia bruttó végső fogyasztása fűtési és hűtési célokra az EU-ban az utóbbi idők során fokozatosan nőtt, főként a biomassza és a hőszivattyúk hozzájárulásának köszönhetően. 

Az EU 2023/2413/EK irányelve a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról előírta, hogy minden uniós tagállamnak – így hazánknak is – legalább 0,8 százalékponttal növelnie kell a megújuló energiaforrások éves átlagos részarányát a fűtésben és hűtésben 2021 és 2025 között, és legalább 1,1 százalékponttal 2026 és 2030 között. Uniós szinten az éves átlag végül 0,93 százalékponttal nőtt 2021 és 2024 között. 

Az EU-s tagországok körében 2024-ben Svédország lett az aranyérmes, ugyanis ott volt a legmagasabb a megújuló energiaforrások részaránya a fűtésben és hűtésben (67,8 százalék), majd a második helyre Finnország (62,6 százalék) és a harmadikra Lettország (61,8 százalék) került. Ezzel szemben a legalacsonyabb részarányt Írországban (7,9 százalék), Hollandiában és Belgiumban (mindkettő 11,3 százalék) mérték.

2023-hoz képest 16 uniós országban regisztráltak növekedést ezen megújuló energiaforrások részarányában 2024-ben, a legmagasabbat Máltán (+6,0 százalékpont), Luxemburgban (+3,7 százalékpont) és Dániában (+1,9 százalékpont) figyelték meg. A skála másik végén a legnagyobb visszaesés Észtországban (-11,1 százalékpont), Görögországban (-2,9 százalékpont) és Bulgáriában (-1,9 százalékpont) zajlott le.

Az adatokból arra is fény derül, hogy a megújuló energiaforrásokból származó energia arányát nézve szintén a svédek vezették a sort az EU-ban 2004-ben és 2024-ben egyaránt; ám

Málta hozta össze a leglátványosabb javulást, 58,2 százalékkal javított korábbi arányán húsz év alatt.

A legkevésbé Írország tudott javítani, 5 százaléknyi plusszal zárták a tavalyelőtti évet.

Magyarország esetében a két évtizeddel korábbi 6,45 százalékról 22,61-ra gyarapodott a zöldítés aránya.

De mégis meddig kell vajon még várni arra, hogy a zöldenergia majd túlsúlyba kerüljön?

Holoda Attila elmondása alapján az új fűtési technológiák a részarányukat tekintve még gyerekcipőben járnak: jelenleg a földgáz viszi a prímet körülbelül 58-60 százalékos részesedéssel a teljes energiafelhasználásban. 

„Ami azt jelenti, hogy van még mit behozni, tehát nagyon sokára lesz ez még többségben”

– állapította meg a fűtésre utalva az energetikai szakértő, aki hozzátette, a második helyen lévő fatüzelést tekinthetjük biomasszának is.

A geotermiában, illetve a hőszivattyúk hasznosításában van további potenciál, de hogy megforduljon ez a mostani trend, az még 8-10 év 

– fogalmazott Holoda Attila azzal kapcsolatban, hogy milyen időtávon belül juthat többségbe a megújuló energián alapuló megoldások felhasználásának volumene, főleg a geotermikus változat a hűtés-fűtés szempontjából.

A hőszivattyú a szuperfegyverünk az energiaháborúban. De ki csinálja meg?

Az Európai Unió (EU) fűtési rendszereinek dekarobonizálásában, vagyis az ingatlanállomány szén-dioxid-kibocsátásnak csökkentésében kulcsszerepük van a hőszivattyúknak, ezért különböző ösztönzőkkel kellene segíteni a lakosságot a hagyományos fűtűberendezések cseréjében, továbbá a földgáz és az áram árát úgy kellene alakítani, hogy egy ilyen beruházás mielőbb megtérüljön az Eurofound szerint. Jelezték, égető hiány van ma Európában hőszivattyús szakemberekből, és 2030-ig további hetvenezerre lesz szükség belőlük. Továbbiak >>>

Kapcsolódó