Összeveszett a General Motors és a Volkswagen azon, melyikük a világ legnagyobb autógyártója. Az első lépést a GM tette meg, amely bejelentette, hogy 2011-ben 9,03 millió autót értékesített világon, amivel visszavette nyolc évtizedes uralkodás után 2008-ban elvesztett első helyét a Toyotától - jelentette a Bloomberg. A 2009-ben csődvédelem alá került, majd állami segítséggel talpra állított amerikai cég 7,6 százalékkal bővítette eladásait 2010-hez képest.

Nem sokkal ezt követően azonban a Volkswagen közölte: valójában neki jár a világ legnagyobb autógyártója titulus, ha figyelembe vesszük két leányvállalata, a MAN SE és a Scania AB termelését is - derült ki a Wall Street Journal tudósításából. Ez a két vállalat ugyan csak 200 ezer teherautóval dobja meg a VW 8,16 milliós tavalyi személyautó-eladását, ám német vállalat - és más autógyártók szerint - a GM trükközik.

Amerikai-e a kínai autó

A kifogások fókuszában a kínai SAIC Motor Corp., illetve a Liuzhou Wuling Motors Co. termelése áll, az előbbivel közös vállalkozása van a GM-nek, amelynek termelését sajátjaként számolja el, míg az utóbbi kizárólag az ázsiai ország piacára készülő, olcsó kereskedelmi járműveket gyárt. Az elemzők egy része szerint a Wuling beszámolása a GM világszintű értékesítésébe tényleg helytelen, mivel az amerikaiaknak nincs ellenőrző többségük ebben a vállalatban.

Valahol meg kell húznunk a határt, mit veszünk figyelembe és mit nem, ez legalább adhat valami eligazodást az ügyben. - érvel Jeff Schuster, az LMC Automotive elemző cég szakértője. Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor a VW a király, mert a GM eladásaiból le kell vonni a Wuling 1,2 milliós tavalyi termelését.

Melyiknek nagyobb?

A GM 2011-es eredményei bejelentésekor ugyan nem tiltakozott az első hely ellen, ám hangsúlyozta, hogy a nyereséges működést fontosabbnak tartja a termelés mennyiségének növelésénél. A VW megjegyzésére a cég szóvivője azzal reagált, hogy nem a világ legnagyobb, hanem legjobb autógyártója akarnak lenni.

Ugyanakkor bevallják vagy sem, a cégek szeretnek kérkedni azzal, milyen nagyra nőttek. Néhány nappal a mostani vita előtt a Daimler és a BMW veszett össze azon, hogy az előbbi Mercedes-Benz márkája vagy az utóbbi volt a legtöbb luxusautót értékesítő cég az USA-ban. Az előbbi egy nappal elhalasztotta számai nyilvánosságra hozatalát, hogy elérje ezt a célt, ám végül orrhosszal a BMW lett a number one.

Nem tudjuk, ki a legnagyobb

Nem csupán a világelsőség eldöntése látszik lehetetlennek, hanem a további sorrend meghatározása is. A Toyota, amely becslések szerint tavaly 7,91 millió autót adhatott el - miután a márciusi földrengés miatt csak hazai gyártása több mint negyedével esett -, lehet a harmadik vagy a negyedik. Ez attól függ, hogy a Renault-Nissan páros eladásait összeadjuk-e.

A két cég egymástól függetlenül működik, közös vezérigazgató irányítása alatt, erős technikai összefonódásban. Ugyanakkor a francia autógyártónak csak 43 százalékos részesedése van a japánban, az utóbbinak pedig 15 százaléka az előbbiben. A 8,03 milliós tavalyi értékesítésbe beszámolták az orosz AvtoVaz 638 ezres eladását is. Ebben a cégben a Reanult-nak 25 százaléka van, amit 50-re akar emelni, de még nem tette meg.

Egyenes ági, unoka-, fél- és mostohatestvérek

Az összehasonlítás olyan, mint amikor valaki kiterjedt családban él, és megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy összesen hány testvére is van - mondja Rebecca Lindland, az IHS Automotive tanácsadó cég vezető elemzője. Beszámítsa-e az unokatestvéreket is, a féltestvéreket is és a mostohatestvéreket is vagy csak az előbbi csoportok valamelyikét? Az a kérdés, hol húzzuk meg a határt.

A vita ugyanakkor soha nem fog megszűnni, és időnként a nevetségességig fajul. Lindland egyszer egy értekezleten tanúja volt annak, hogy a résztvevők több mint egy órán át vitatkoztak azon, vajon összeadható-e a Chrysler és a Fiat termelése. Az előbbi idén került az utóbbi többségi tulajdonába, de technológiai és piaci együttműködésük még gyerekcipőben jár.

A szakértő hölgy nagyon idegesítőnek és értelmetlennek tartotta a szócsatát. Szerinte csak az számít, hogy egy vállalat vagy cégcsoport képes-e nyereségesen termelni vagy sem.