Az öbölmenti országokban a hatalmas petróleumbevételek és az olcsó energia tette lehetővé, hogy autoriter elnyomó rezsimek annak ellenére is fennmaradjanak, hogy az ottani középosztályok megerősödtek. Közben viszont ez a térség vált nemcsak az egész világ benzinkútjává, hanem egyben a globális gazdaság leginkább energiapocsékoló térségévé is – ezzel foglalkozik Pogátsa Zoltán közgazdász a Pogi Podcast legújabb epizódjában. (Az előző podcastrészről pedig itt írtunk.)

A huszadik század közepéig az Arab-öböl térsége finoman szólva nem számított barátságos helynek: a kíméletlen hőség és az extrém vízhiány erősen korlátozta a lakosságszámot, alacsony szinten tartotta az életszínvonalat. Aztán a huszadik században megtalálták az olajat, ami mindent felforgatott.

Az öböl menti régió monarchiáira általában olajexportőrökként gondolunk, időközben azonban messze globális átlagon felüli olaj- és gázfogyasztókká is váltak

– hívja fel a figyelmet Pogátsa Zoltán.

A régió hat uralkodói családjának politikai hatalomgyakorlási technikáinak eredményeképp a Föld legenergiaigényesebb országaivá váltak. Ezek a monarchiák több olajat használnak el, mint Japán, India, Oroszország vagy éppen az egész afrikai kontinens, és ma már az olajtermelésük közel negyedét helyben felhasználják. Ez az arány az 1973-as olajcsúcs idején még mindössze 4 százalék körül volt.

A régió nem csak a világ benzinkútja, saját maga legjobb vásárlója is lett

- összegezte a jelenséget Eckart Woertz német közgazdász.

Mérhetetlen pazarlás az öböl menti régióban

Egy tipikus kuvaiti család 6000 négyzetméteres villában lakik, a személyzettel együtt. Az ilyen otthonokban az átlagos fogyasztás évi 110 ezer kWh, több mint kilencszerese az átlagos amerikai háztartás 12 ezer kWh-os éves energiaigényének, arról nem is beszélve, hogy a német háztartások átlagos energiaigénye alig több mint 3000 kWh éves szinten.

Valahányszor valaki lehúzza a vécét a híres dubai Burj Khalifa felhőkarcoló felső emeletén, az elektromos szivattyúknak közel egy kilométerre kell lepárolt, sótlan vizet az égbe nyomniuk, hogy újratöltsék a tartályt. Tulajdonképpen mindig minden folyamatosan légkondicionált, kivilágított és automatizált, ráadásul a sivatagban folyamatos locsolásra van szükség ahhoz, hogy az impozáns zöldterületek ne száradjanak ki azonnal. Az áram és a benzin költsége a legtöbb sejkségben a helyiek számára elhanyagolhatóan csekély, ami masszív pazarlásra ösztönöz. Ez az a fenntarthatatlan status quo, amely életben tartja az autokrata rezsimeket a térségben

- mondta Pogátsa Zoltán.

Meddig mehet ez így?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy meddig folytatható ez az öböl-arab politikai gazdaságtani modell. Szaúd-Arábia olajtartalékainak a termeléshez viszonyított aránya (az az idő, ameddig a bizonyított készletek a jelenlegi árfolyam mellett termelhetnek) 2017-ben 59 év volt, az Egyesült Arab Emírségek esetében 66 év volt hátra, Kuvaitnak 88. A katari olajtartalékok szerény 36 évre voltak még elegendőek, viszont Katarnak 134 évre elegendő gáza van ahhoz, hogy 2017-es szinten termeljen. A globális klímaváltozás azonban boríthatja a várakozásokat.

A hőmérséklet emelkedésével egyre magasabbra hágó energiaigényre megoldást jelenthetne az átállás a fenntartható energiára, leginkább napenergiára. Ezt az energiaforrást azonban az olcsó fosszilisek miatt a térség országai egyáltalán nem kezdték el kiépíteni, még most is sokkal inkább a fosszilistüzelőanyag-hálózat folyamatos bővítése a jellemző tendencia.