A hét végi spanyolországi parlamenti választásokat megelőző kampány legnagyobb furcsasága nem az, ami a pártok propagandájában szerepel, hanem az, ami a győzelemre esélyes Néppárt plakátjairól hiányzik - kezdi háttéranyagát a Wall Street Journal. Mariano Rajoy miniszterelnök lemaradt arról a reklámanyagról, amely a választók kegyeibe ajánlja a kormánypártot.

A szavazás tétje a közvélemény-kutatások szerint nem az, hogy a konzervatívok nyernek-e, hanem az, hogy ha győznek, vezetőjük képes lesz-e koalíciót kötni bármely más politikai erővel.

Az ellenzék ugyanis csak egy dologban ért egyet: Rajoyjal, akit a szavazók azonosítanak az elmúlt évek megszorításaival és pártja korrupciós botrányaival, nem állnak szóba.

Elvesztegetett fél év

A spanyoloknak azért kell a hét végén az urnák elé járulniuk, mert a decemberi választások után a pártok vezetői nem voltak képesek összehozni egy kormánykoalíciót. Az előrehozott voksolás ugyancsak patthelyzetet ígér, ezért úgy tűnik, újabb hónapokig tartó alkudozás kezdődhet.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Néppárt a szavazatok 29 százalékára számíthat. A Podemos és az Egyesült Baloldal radikális baloldali szövetségét 26 százalékon mérik, a Szociáldemokrata párt - amely a hetvenes évek óta felváltva kormányozta Spanyolországot a Néppárttal - 20,5 százalékos támogatottságra számíthat. A Podemoshoz hasonlóan néhány éve alakult, liberális Ciudadanos a szavazók 14,5 százalékának voksára számíthat.

Viszonylagos siker

Rajoy azzal kampányol, hogy 2012. végi hatalomra kerülése után visszarántotta az országot a szakadék széléről. Tény, hogy a spanyol gazdaság a legutóbbi adatok szerint a legjobbak között volt az EU-ban azzal, hogy az elmúlt negyedévben éves összehasonlításban 2,5 százalékkal bővült. A munkanélküliségi ráta 21 százalék ugyan, de 2013-ban még 27 százalék volt.

A miniszterelnök azonban mélyen belekeveredett a pártja körüli korrupciós botrányokba - nem mint elkövető, hanem mint aki tudott a sötét titkokról. Nem idegenek tőle a tipikus politikusi cikk-cakkok sem: kormányzati ciklusa elején kiborította a munkavállalókat reformjaival, majd a decemberi választások előtt EU-s vezetőtársait bosszantotta fel azzal, hogy enyhítette ezeket.

Rossz osztályzat

Mindezek eredőjeként a leggyengébb népszerűséggel rendelkező spanyol politikusok közé tartozik. Az egyik kutatóintézet osztályozási rendszerének 10-es skáláján mindössze 3,1-et ért el.

A baloldali pártok kizárják, hogy nagykoalíciót kössenek a konzervatívokkal, ha a Néppártot Rajoy vezeti. Az utóbbihoz hasonlóan szintén jobboldali Cuidadanos vezetői még ennél is durvábbak: ellenzékből sem támogatnának egy Rajoy irányította kisebbségi kormányt.

Ezért aztán különös végeredményt hozhat neki a vasárnap: a vezetésével nyer a Néppárt, ám nem az ő vezetésével köt kormánykoalíciót. Szakértők szerint elég ügyes volt abban, hogy félreállítsa pártbeli ellenfeleit, de ha pártja nem szerez legalább 123 helyet a parlament 350 fős alsóházában, akkor párttársai felállítják a székéből.

Mi lesz?

A helyére a belső pártharctól függően Soraya Saenz miniszterelnök-helyettes vagy Alfonso Alonso egészségügyi és társadalombiztosítási miniszter pályázhat. A Néppárt támogatóinak 57 százaléka beáldozná Rajoyt, ha ez lenne a feltétele annak, hogy Spanyolországnak végre legyen kormánya. A teljes szavazóbázison belül 74 százalék ez az arány.

Az utóbbi számok magyarázata pusztán az, hogy a spanyoloknak elegük van a politikai patthelyzetből és a politikusok kormányalakítási színjátékaiból. Egy újabb választás ősszel (egy éven belül a harmadik) "elképzelhetetlen - vélik helyi politológusok. Ezért a kormányfő a hét végi választással valószínűleg lehetőséget kap arra, hogy a "csúcson távozzon".