Az eurózózóna nevezetes július közepi csúcsértekezletéről kiszivárgott információval kezdi a görög miniszterelnökről szóló háttéranyagát a Reutes. A tanácskozás súlyos megszorításokat tartalmazó megállapodását - amelyet azóta elfogadott az övezet minden kormánya és parlamentje - július 13-án hétfőn reggel írták alá. Valójában azonban már órákkal korábban "letudhatták" volna a dolgot, ha Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök képes lett volna döntésre jutni a dokumentum aláírásáról.

A szöveg valamikor az éjszaka közepén elkészült. Kinyomtatták. Mindenki elégedett volt vele a német kancellártól a francia államfőn keresztül az Európai Tanács elnökéig. Ciprasz azonban időt kért, hogy egyeztessen a pártja, a radikális baloldali Sziriza vezetőivel. Majd egy óra múltán még mindig nem jött vissza. Egyes eurózónás kormányfők távoztak, mert nem bírták a várakozást. Ciprasz végül visszatért, és kijelentette: pártja teljes támogatása nélkül nem tudja elkötelezni magát. A vita újrakezdődött.

Az elvtársak a buszból

Üzenet az USA-ból: a németeknek kint tágasabb

Parazita viszonyt épített ki a német gazdaság exportpiacaival: kihasználva a közös európai valuta kínálta lehetőségeket a többi eurótagállam elől szívja el a piaci keresletet - derült ki Ben Bernanke, a Fed volt elnöke blogbejegyzéséből, amelyben csatlakozott azokhoz a közgazdászokhoz, akik szerint nem Görögországnak, hanem Németországnak kellene kilépnie az eurózónából.

A németek "szabályos ragadozó viszonyt" építettek ki az eurózóna többi országával szemben: ahelyett, hogy a belső kereslettel teremtenének munkahelyeket odahaza, az óriási külkereskedelmi többlettel teszik ezt, ami megakadályozza a munkahelyteremtést azokban az országokban, amelyek a szolgáltatásaikat és termékeiket megveszik. Más szóval elveszi tőlük a potenciális munkahelyeket. Bernanke ezt a számok egymás mellé helyezésével támasztja alá: az eurózóna munkanélküliségi rátája több mint 11 százalék, míg Németországé 5, Görögországé és Spanyolországé viszont 20-20 százalék.

Eközben a németek látványos, a GDP 7,5 százalékát elérő külkereskedelmi többletet építettek ki partnereikkel szemben - ennek köszönhetik az alacsony munkanélküliséget. Ez elképzelhetetlen lett volna ha megmarad a márka, ami jóval erősebb valuta lenne, mint az euró, s ezzel megdrágítaná a német kivitelt. A megoldás is ebből fakad: Németországnak vissza kell térnie a márkához, ami relatíve megerősödne az eurózóhoz képest, gazdaságossá téve a dél-európai országok exportját.

Ez az eset a jelen lévő politikusok körében újjáélesztette a kétségeket azzal kapcsolatban, hogy az athéni kormány feje képes-e irányítása alatt tartani a pártját. Ciprasz barátai és ismerői azt mondták a Reutersnek, hogy a politikus őrlődik a Sziriza elvárásai, a görög gazdaság életben tartása és a saját balos ideológiájából fakadó követelmények teljesítése között.

Ennek része, hogy állandóan egyeztet pártja vezetőivel és tanácsadóval. Uniós tárgyalópartnerei körében rémtörténetek keringenek arról, hogy a hónapokig tartó tárgyalássorozaton hogyan változtatta meg véleményét újra és újra, miután beszélt "elvtársaival". Ezek egyike szerint az egyik fordulóban kétszer jutottat el egy Ciprasz számára elfogadható javaslatig, amit mindkétszer visszavont, miután beszélt egy buszt megtöltő küldöttségének tagjaival. (Az athéni kormány közleménye szerint a görög küldöttség kisbuszon jár Brüsszelben.)

Két malomkő között

A görög kormányfő két malomkő között őrlődött az elmúlt fél évben. Az egyik oldalról a németek gyakoroltak rá nyomást, akik hajlottak arra, egyetlen további eurócentet se adjanak Görögországnak, a másik oldalon pártjának tagjai keménykedtek, mondván: semmilyen további megszorítást nem hajlandók elfogadni az új hitelért cserébe.

Az, hogy a kormányfő nem volt képes kiszabadulni ebből a satuból, 30 milliárd euróba (ez nagyságrendileg a Paks 2 beruházás háromszorosára rúgó összeg - a szerk.) került, mert ennyivel ugrott meg a mentőcsomag értéke június vége a megállapodás aláírása között - mondta egy európai uniós tisztviselő a Reutersnek.

Miután az athéni kormány, majd a parlament úgy döntött, hogy népszavazást ír ki július 5-ére a hitelezők június végi megszorítócsomagjáról, nem tudták meghosszabbítani a június 30-án lejárt második EU-IMF programot. Az ország egy fillér nélkül marad, be kellett zárni a bankokat és korlátozni kellett a pénzfelvételt és az átutalásokat. Ez olyan károkat okozott, hogy mire az Athéni kormány benyújtotta 53 milliárd eurós hitelkérelmét az eurózóna biztonsági alapjának (ESM), már kevés volt ez az összeg, 86 milliárdra volt szükség.

Bizonytalan üstökös

A Sziriza egyik korábbi tagja, akik tinédzser kora óta ismeri Cipraszt azzal magyarázta a kormányfő határozatlanságát, hogy hiába futott be üstökösszerű karriert a görög politikai életben, ez nem tette magabiztossá.

Döntéseit a félelmei motiválják. A félelem attól, hogy ő lehet az a miniszterelnök, aki alatt Görögország kiesik az eurózónából. Attól is tart, hogy pártja - amely a maoistáktól kezdve a környezetvédőkig számos baloldali irányzat laza koalíciója - szétszakad. És végül attól, hogy elárulja azt a radikális baloldali, az igazságos társadalom eljöveteléről szóló ideológiát, amelyben gyerekkorától kezdve hitt.