Stephen Miran vezető gazdasági tanácsadó formulája, mely szerint egy ország annál nagyobb vámmal szembesül, minél nagyobb a külkereskedelmi többlete az USA-val szemben, első ránézésre zavarba ejtő: azt feltételezi, hogy az egyensúlytalanság okait csak a vámokban és vámszerű kereskedelmi akadályokban (például áfa vagy a mezőgazdasági árukra vonatkozó piaci szabályok) kell keresni. Amennyiben ezeket bilaterálisan kiegyenlítjük (reciprocal tariffs), a kereskedelmi többlet eltűnik, helyreáll az egyensúly. De kétségkívül van logika a tervezetben!
Az amerikai döntéshozók célja, hogy az USA továbbra is megőrizze globális katonai és pénzügyi dominanciáját.

Mi a recept tehát? Miran április 7-én Washingtonban a Hudson Intézet szervezésében tartott előadása visz minket a válaszhoz közelebb. Az Egyesült Államok egy globális katonai szuperhatalom, amely 800 katonai bázissal rendelkezik szerte a glóbuszon. A szövetséges, baráti országokkal egyszerűen közölheti, hogy a katonai védelemért cserébe ezután fizetniük kell, ez a szolgáltatás ugyanis egy közjószág (public good). A másik fontos közjószág, amit Amerika ’szolgáltat’ a világ számára, az amerikai kötvénypiac: az amerikai kötvények más jegybankok tartalékeszközei között szerepelhetnek. Miran állítása szerint mindkettő jelentős többletköltséget okoz az USA-nak: az első direkt költség, a másik a fenntarthatatlan kereskedelmi hiány által okozott többletköltség, ezekért kompenzációt kell kérniük. A vezető gazdasági tanácsadó szerint ötféleképp fizethetnek a fenti két közjószágért az országok:

  • 1., elfogadhatják a vámokat,
  • 2., hozzáférést nyithatnak belső piacaikhoz az amerikai áruk számára (a vámok és vám-szerű akadályok leépítésével),
  • 3., növelhetik a védelmi kiadásaikat amerikai fegyvervásárlásokkal,
  • 4., gyárakat építhetnek, termelőkapacitásokat hozhatnak át Amerikába,
  • 5., szimplán „beutalhatják” a fenti két szolgáltatás ellenértékét az amerikai Treasury-nek.

Ez utóbbi úgy lehetséges, hogy 100 éves USA állampapírokat vásárolnak negatív reálhozamon, nagyon alacsony, infláció alatti kamattal, ami hosszútávú költségvetési támogatást jelentene.

A fő probléma azonban nem a baráti országok viselkedése, akiktől relatíve enyhe alkalmazkodást kérnek Trumpék, hanem Kína. Kína is globális szuperhatalom, amire az új adminisztráció ellenségként, közvetlen nemzetbiztonsági kockázatként tekint, ezért a kínai gazdasági kapcsolatokat korlátozni szeretné. Hatalmas vámokkal az amerikai cégek beszállítói láncait el akarja terelni Kínától, de ugyanennek a logikának a keretében büntetni szeretné azokat az országokat is, amelyek Kínával együttműködnek, a kínai hegemóniát erősítik. (Kérdés, hogy ehhez a megváltozott környezethez Magyarország hogyan fog tudni alkalmazkodni…?) Miran fenntartja, hogy számításai szerint Kínának a hatalmas vámok ellenére sincs más lehetősége, mint az alkalmazkodás. Az alkalmazkodás egyik formája a kínai exportáruk árának jelentős csökkentése, annak érdekében, hogy továbbra is jelen lehessenek – és a magas vámok ellenére versenyképesek maradjanak – az USA piacán. A BYD autók elmúlt napokban bejelentett jelentős, sok esetben 30 százalék feletti árcsökkentése – igaz, egyelőre még csak a kínai belső piacon – ebbe az irányba mutat. Ezzel a megoldással Kína óriási árat fizetne, rendkívül alacsony marginnal termelne, így a kínai alsó- és középosztály elleni gazdasági hadviselésként értékelhető ez az amerikai stratégia. 

A fenti folyamatok végkimenetelét nehéz előre megjósolni, de amennyiben Trumpék sikerrel járnak, a dollár – igaz, kisebb arányban, mint eddig – tartalékvalutaként megmarad, és a globális kereskedelmi kapcsolatokban sem veszi át más valuta a szerepét. Ha a fenti forgatókönyvek visszaigazolódnak, akkor egy stabilizálódó amerikai költségvetési hiánnyal, stabilizálódó amerikai kötvénypiaccal és egy meggyengített kínai gazdasággal számolhatunk a következő években. Amennyiben viszont Miran-ék elszámolták magukat, és a világ keményen ellenáll a „kölcsönös teherviselés” ötletének, jelentős dollárgyengülés vár ránk (hiszen az USA-nak nem marad más opciója, mint a komoly inflációs nyomással járó további adósságnövelés), és az amerikai kötvénypiacon jókora hozamemelkedésnek lehetünk tanúi. Ez azonban nem izolált esemény lesz az USA túlméretezett pénzügyi rendszere miatt: ugyanúgy, mint a 2008-2009-es válság, tovagyűrűzik, és a világ szinte összes tőkepiacára negatív hatással lesz.

(A cikk szerzője: Csekő Zoltán, senior portfóliómenedzser, Eurizon Asset Management Hungary Zrt.)

Jelen tőke- és pénzpiacokkal kapcsolatos vélemény nem minősül sem befektetési tanácsnak, sem befektetési ajánlásnak, sem elemzésnek.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!