Jean-Claude Piris, akiről azt tartják, hogy 20 éven át szinte egyedül fogalmazta az uniós jogszabályok jelentős részét, nyugdíjba vonulása után azt mondta: az EU túl gyorsan túl nagyra nőtt. Ezért szerinte ki kell alakulnia egy a fejlett eurózónatagokat egyesítő mag-Európának. A görög kilépés katalizátorként gyorsítaná fel ezt a folyamatot - az európai elitnek nem lenne más lehetősége a piacok megnyugtatására, mint hogy felpörgetné a maradék eurózóna fiskális és politikai integrációját.

Mások - köztük Pirishez hasonló régi uniós motorosok - éppen ellenkezően vélekednek. A nagy kérdés az, hogy azok, akik a görög kilépés lehetőségéről beszélnek, felfogják-e ennek gazdasági következményeit, és még inkább: vajon készítettek-e olyan terveket, amelyek alapján kezelnék az egész Európát sújtó politikai következményeket? - teszi fel a szónoki kérdést egy európai diplomata.

Az EU átélt már néhány válságot, kezdve attól, amikor De Gaulle francia államfő 1965-ben megtagadta miniszterei részvételét a brüsszeli tanácskozásokon egészen a brit font és az olasz líra kizárásáig az európai árfolyam-mechanizmusból a kilencvenes évek elején, ám ezek csak rövid visszaesést okoztak az integrációs folyamatban.

Politikai fertőzés

Görögország kilépése lenne az első igazi hátra arc, ráadásul éppen olyan időszakban, amikor az európai társadalom egésze elveszteni látszik hitét az unió eszméjében. Ha a válság tovább mélyül az eurózóna perifériáján, akkor bizonyára más országokban is követőre talál a megismételt görög választások esélyesének tartott, az EU-IMF támogatás feltételeit elutasító Sziriza párt populista vezetője, Alekszisz Ciprasz. Ez lehet a gazdasági válság terjedését követő politikai fertőzés, ami megmérgezné az európai integrációt.

Piris szerint akár pozitívan, akár negatívan ítéljük meg a görög kilépést, ez politikai értelemben Angela Merkel történelmi felelőssége lesz. Nincs könnyű helyzetben a kancellár, tekintve, hogy az unió kitalálóinak alapvető célja a német militarizmus megfékezése volt. Megengedheti-e egy német kancellár, hogy az EU elinduljon az összeomlás felé vezető úton? - teszi fel a szónoki kérdést a szakértő.

A múlt héten David Cameron brit miniszterelnök lényegében hasonló alapállásból kiindulva címezte az eurózóna vezetőinek beszédét, amelyben az övezet szétesésének beláthatatlan következményeit részletezte. Elemzők szerint rövid üzenete ez volt: Csináljanak már végre valamit!