Számtalan könyv esetében mondták már, hogy a magyar fordítás szinte jobb, mint az eredeti - elég, ha Karinthy Micimackójára gondolunk. Nincs ez másképp a tokaji boroknál sem, itt is vannak olyan „fordítások”, amelyek ízben olykor érdekesebbek az adott évjárat aszúinál. A tokaji fordítás ugyanis azokból az aszúszemekből készül, amelyeket előzőleg a gönci hordókban tárolt alapborhoz öntöttek. A kiemelkedően jó évjáratok esetén egyes pincék a már kipréselt aszútésztát (a törkölyt) még egyszer felöntik musttal vagy alapborral, majd 6-8 órás áztatás után újra kisajtolják. Ily módon nem vesznek kárba az aszútésztában maradt aromaanyagok és a cukor, hanem egy friss, üde, „másodlagos” aszú keletkezik. E heti kóstolt borunk is ilyen. A pazar Degenfeld-pincében készítették. A névadó egy német-magyar grófi család, amely a XIX. században jelentős szerepet játszott a tokaji borvidék megszervezésében. 1994-ben aztán újjáélesztették a szőlőbirtokot: első osztályú parcellákat és egy ősi pincét vásároltak a Tokaj melletti Tarcalon és Mádon. A mintegy 85 hektáros birtok az egész borvidék legjobb szőlőterületei közé tartozik. A hagyományos tokaji különlegességek (szamorodni, fordítás, aszú) mellett elsősorban száraz és félszáraz, valamint késői szüretelésű borokat hoznak forgalomba 50 ezer palackos mennyiségben, ha az évjárat megengedi. Márpedig Tokaj-Hegyalján és környékén az 1998-as jó évjárat volt, ha nem is olyan kiváló, mint az azt követő 1999-es és 2000-es. Ezért nem csoda, hogy az 1998-as ötputtonyos Degenfeld-aszú csúcsbor lett a Pannon Bormustrán, amire különösen büszke a pincészet akkori főborásza, Bárdos Sarolta, a szakma egyik legfiatalabb és legtehetségesebb magyar képviselője. A 98-as Degenfeld-fordítás is remekmű, nem véletlen, hogy fényképe rendszeresen megjelenik a szakirodalomban. Világossárga szín és a pohár falán gyönyörű szálakban leolvadó borkorona jellemzi, erőteljes botritiszes illattal kísérve. Szájban rendkívül friss, élénk, tiszta képet mutat, cukor, sav és alkohol gyönyörű egyensúlyban. A nemespenészes tokajikra jellemző citrusos ízek (grapefruit, narancs, citrom) mellett őszibarack, birsalma és méz is felfedezhető benne. Ez azonban korántsem olyan nehézkes, túláradó mézédesség, mint az aszúknál, ezért akik azokat már esetleg émelyítőnek találják, azoknak egy ilyen fordítás nagyon sok meglepetést tartogat.