Schmidt Miksa a kor eklektikus ízlésének megfelelően próbált harmonikus atmoszférát teremteni azokban a főúri kastélyokban (így például a Pálffyak és az Esterházyak számára) vagy fővárosi középületekben (Budapesti Áru- és Értéktőzsde, Első Hazai Takarékpénztár, Osztrák–Magyar Bank, Gerbeaud-palota), amelyek felújítását rábízták. A renoválás után eredeti, antik tárgyakat vegyített külföldi beszerzésekkel, friss másolatokkal és variánsokkal, illetve a korabeli osztrák (Adolf Loos, Josef Hoffmann, Koloman Moser) vagy magyar (Alpár Ignác, Györgyi Dénes, Toroczkay Wigand Ede) szakemberek tervezte darabokkal. Schmidt az általa épített vagy felújított terek teljes berendezését is vállalta, a mennyezettől a padlóig, a fali tapétától a lambériáig. Csillárokat, cserépkályhákat, tükröket, szőnyegeket vagy akár képeket és szobrokat is beszerzett a határokon túlról. Maga tervezte bútorait saját manufaktúrájában aranykezű iparosok remekelték kiváló színvonalon és alapanyagokból. Olykor a Bécsben, Párizsban vagy Londonban vásárolt antik és stílbútorok egy-egy példányát több másolatban vagy változatban is utánozták, de sohasem a hamisítás vagy csalás szándékával. Ezeket nem régiesítették, hanem nyíltan másolatként értékesítették. Manapság, közel évszázados távlatból gyakran még a szakemberek számára is nehézséget okoz annak megállapítása, hogy az eredetivel van-e dolguk, avagy a több példányban készült Schmidt-másolatok egyikével. A Kiscelli Múzeum Schmidt-hagyatékának egy része Európa-szerte szétszóródott, egyes darabjai mind gyakrabban bukkannak fel hazai és külföldi galériákban, műkereskedelmi vásárokon. Az utóbbi három év folyamán a múzeum szakembereinek sikerült az ausztriai és magyarországi közgyűjteményekben rejtőző darabokat is feltérképezni, a tárlatra pedig kölcsönöztek is, pompás példányokat az Iparművészeti Múzeumból, a mezőgazdasági vagy a közlekedési testvérintézménytől, továbbá a Magyar Nemzeti Galériától. A tárlat gerincét a Kiscelli Múzeum saját tulajdona képezi, régi tervrajzoktól – monokróm diófapác vagy színes akvarell, tussal kihúzva – megsárgult fotókig, kárpitmustráktól bútor-prototípusokig, kisebb-nagyobb tárgyegyüttesektől teljes enteriőrfelvételekig és festményekig. Attól függetlenül, hogy honnan kölcsönözték, a tárgyak korának, rendeltetésének és stílusának valóságos kavalkádja fogadja a látogatót. Van itt itáliai reneszánsz stílusú láda és középkoriasan rusztikus karosszék éppúgy, mint biedermeier kézimunkaasztal vagy ónémet modorban festett parasztszekrény, intarziás kottatartó és ékszerdoboz pihenő oroszlánnal, falitükör szecessziós rézrámával, aranyozott rokokó vitrin és keleties hatású, gyöngyház berakással dekorált társa, cilinderes íróasztal fémveretekkel. A Schmidt-műhelyben készült vagy forgalmazott műtárgyak tömkelege és a tárlat megannyi háttér-információja mind a műkereskedőknek, mind pedig a műgyűjtőknek segíthet eligazodni a századfordulós iparművészeti termelés Európa-szerte meglehetősen eklektikus labirintusában. A „boldog békeidők” dekoratív munkái korunk műkereskedelmében is fő szerephez jutnak – az összes problémával együtt, amire ez az érdekes tárlat is megpróbál rávilágítani. Wagner István