Rossz hír azoknak, akik annak idején különösen nagy energiát fektettek az ismert olimpiai sorozatok, az űrhajósblokkok vagy a Vadászati Világkiállítás első napi borítékjának beszerzésére, hogy nagy mennyiségben való kibocsátásuk miatt ezek mára elértéktelenedtek. Néhány évtized múlva azonban talán ezekből sem lesz könnyű a teljes sorozatokat felhajtani, érdemes tehát a kollekciót a leszármazottakra hagyni. Ahogy a hatvan-nyolcvan évvel ezelőtti filléres képeslapok is most okoznak kirobbanó örömet és hoznak sokszor komoly összegeket a tulajdonosoknak, úgy a hatvanas évek bélyegei is harminc-negyven év múlva válhatnak igazán értékessé. A bélyeggyűjtés ma az a gyűjtői terület, amely igazán nagy szakértelmet, elmélyült tudást igényel, itt ugyanis keveset számít az esztétikum, sőt, néha még a nagyító segítségével kisilabizált évszám sem lehet támpont az értékbecslésnél. Talán az évről évre megújított katalógusok adhatnak némi alapot az értékelésre, de az azokban közölt adatok általában nem egyeznek a piacon (árveréseken) kialakult árakkal. Látható tehát, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Mivel a bélyeggyűjtés esetében az Európai Uniótól, a földrészeket elválasztó óceánoktól független, igazán nemzetközi piacról lehet beszélni, a bélyegkereskedők érthető módon nagy gondot fordítanak az internetes jelenlétre, nagy mennyiségben küldik szét katalógusaikat nemzetközi címlistájukra. Előfordult már, hogy magyar cég egy külföldi megbízó felkérésére külföldön tartott aukciót. Jelenleg a Hungarofila, az RFR Profila, a Hobbifila és az Ulysses Antikvárium árverésein lehet bélyegekre licitálni, közülük a Profila minden második csütörtökön kamaraárveréseket is tart, egy-kétezer tétellel. A tételszám dacára ezek sem tartanak tovább egy óránál. A nagyobb rendezvényeket két-három napon át bonyolítják le, ennyi időt vesz igénybe több tízezer tétel elárverezése. Az Ulysses valójában postatörténeti aukciókat rendez - ezzel máris áttértünk a címben is említett „új trendekre”. Az új gyűjtői kör ugyanis már nem pusztán az önmagában álló, leáztatott vagy használatlan bélyegek iránt érdeklődik, hanem funkciójában keresi ezeket. A képes- vagy levelezőlapon szereplő, bélyegzőkkel, megjegyzésekkel, portóval ellátott küldemények más megvilágításba helyezik a bélyegek szerepét, többlettartalmat adnak nekik. Talán jobban is gyűjthetőek ezek a látványosabb, nagyméretű, kevésbé sérülékeny papírok, mint a „sima” bélyegek. A lap és a bélyeg kölcsönösen befolyásolják egymás értékét. A postatörténeten keresztül nyomon követhető az egyetemes és a magyar történelem a múlt század közepétől a közelmúltig. Emellett külön kategóriát képviselnek a bélyeg előtti bélyegzések. A Hobbifila tavalyi árverésén egy 1752-ben megírt levél V. Debreczin bélyegzéssel 35 ezer forintért cserélt gazdát. A képeslapgyűjtés tehát felzárkózott vagy talán meg is előzte a bélyeggyűjtést, még ha a lapok általában olcsóbban is kelnek el, általában alig egy-kétezer forintos áron. Ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy nagyobb közönséget vonzanak. A lokálpatriótákat elsősorban a helytörténeti képeslapok érdeklik, újabban pedig az egyes motívumok (reklám, cserkész, akt, szecesszió, hadihajó, judaika stb.) vonzanak izmosodó gyűjtői köröket. A leütési listák tanulmányozása után megállapítható, hogy a fővárosi látványosságokat ábrázoló képek árukat tekintve egyértelműen vezetnek a vidéki (nagy-magyarországi) városok előtt. Az előbbiek ára inkább közelít a 10 ezer forinthoz. Minden bizonnyal sokakban felmerül a kérdés, mit keres egy század eleji zanzibári vagy belga-kongói képeslap egy budapesti árverésen. A tapasztalatok szerint vagy kikiáltási áron (általában ezer forintért) megveszik ezeket, vagy visszamaradnak és várnak egy újabb alkalomra. Minden műtárgytípusra ráilleszthető a szabály: nem gyűjthető az, amiből kevés létezik. Ma már elképzelhetetlen, hogy az éppen regnáló kormány alkalmi képeslapokkal árassza el a piacot, és az egyszerű karácsonyi vagy virágos lapok ideje is lejárni látszik. Száz évvel ezelőtt viszont az általános iskolázottság fejlődésével, a telefon (és a média) térhódítása előtt mintha ez lett volna a legjobb mód arra, hogy a politikai vezetés befolyásolja az állampolgárok közhangulatát, illetve hogy az emberek egymás közötti kommunikációja az adott körülmények között a leglátványosabb és legcélszerűbb formában működjön. Ezért tekinthető a 20. század első öt évtizede a képeslap virágkorának. Egy postatörténeti árverés könyvnyi vastag, több ezer tételt tartalmazó katalógusából akár tanítani lehetne a történelmet. Külön kategóriát képviselnek a K. und K. bélyegzésű lapok, az irredenta témák, a náci propaganda kiadványai, az első világháború tábori postája által továbbított levelek elcsigázott katonák portréjával, a bécsi döntések során visszacsatolt területek ünneplésére kiadott városképek, de a szocreál sem hiányozhat az amúgy is színes palettáról. Mindezek az esetek többségében megfelelő mennyiségű és korú bélyeget, illetve bélyegzőt tartalmaznak, tehát a tételek értékelésének kizárólag a nagy tételmennyiség szabhat határt. A bélyeggyűjtésben nincs értékesebb a hibásnál, a rosszul nyomottnál vagy a visszavont daraboknál. Az egyes tévnyomatokra vadásznak a megszállott és természetesen tehetős gyűjtők, a tévedésből néhány példányban kiadott, majd visszavont darabok minden árverés kiemelt tételei. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság biztos befutójának tartották az Aranycsapatot, ezért győzelmi bélyeget is készítettek a válogatott tiszteletére. Miután a döntőt elvesztettük, a posta megpróbálta még idejében visszavonni a győzelmi bélyeget. Néhány ennek ellenére még most is előfordul a piacon. R. E.