Február végén a Király utcában megnyílt az Art Club Budapest (acb) kortársművészeti galéria a Trans Balance kft működtetésében. A vállalkozást a harmincas éveikben járó művészettörténészek, illetve üzletemberek jegyzik: Szőke Katalin és Szoboszlai János szakmailag elismert, intézményvezetési és nemzetközi oktatói tapasztalattal rendelkező kurátorok, míg Pados Gábor és Pajor Zsolt a budapesti pénzvilágban tevékenykedik. Pados és Pajor tíz éve mecénásként támogatja a kortárs művészet jól körülhatárolható, underground indíttatású, a mediális újításokra is fogékony csapatát (Szarka Péter, Németh Hajnal, Komoróczky Tamás). Így alakult ki kollekciójuk, amelyet 2001-ben szülővárosukban, Szombathelyen, majd a Műcsarnokban is bemutattak. Az acb galéria a két művészettörténész már működő Grand Turizmo Arts Consulting vállalkozásának és a Padosék által támogatott művészgárdának a profi ötvözete. Az ügyesen felújított lakásban működő galéria aligha számít az utcáról betévedő látogatókra. A koncepció egészen más: bár a havonta cserélődő, nemzetközi művészeket is felvonultató kiállításokra várják a vendégeket, az üzlet a tervek szerint egy gyűjtőkörre épül majd. Ehhez teljes körű művészeti szolgáltatást kínálnak, amelyben benne van az új műgyűjtemények megalapozása, a létezők profilírozása, a jogi és esztétikai tanácsadás, a weboldal- és adatbázis-kezelés, a pr-munka, a piacfigyelés vagy akár a komplett projektmenedzsment cégek számára a képzőművészet, médiakultúra terén. A képviselt művészek között alig akad hagyományos festő, a március 14-ig látogatható bemutató kiállításon inkább digitális nyomású tapéta, komputeres kollázs, fotó és videó látható. Felbukkan konceptes művész (Szentjóby Tamás), kinetikus szobrász (Csörgő Attila) és festett gipszet porcukorral kombináló alkotó (Előd Ágnes). Számos mű ára közel európai: a digitális tapéta négyzetmétere 15-30 ezer forint, egy Kodak metal papírra nyomott, 1/3 példányszámú komputergrafika darabja 300 ezer, a lenyűgöző mobil szobor hárommillió (ez a Csörgőt menedzselő nemzetközi hírű ljubljanai Skuc Galerija hivatalos ára). Az adott művészkör részben technicista világa nyilván nem mindenkinek az ízlése szerint való, de kétségkívül izgalmas vizuális anyagot kínál. A gyűjtőkör kialakításának anyagi feltételei idehaza már adottak, az arts consulting piac viszont gyerekcipőben jár. Belföldi versenytárs alig van - leginkább Bagyó Anna, illetve a Topor Tünde és Valkó Margit által vitt Vendemiaire vállalkozás említhető -, és ők más művészeti anyagokkal foglalkoznak. Az acb ambiciózus programja azonban a probléma gyökere is lehet. A felvállalt művészeti anyag nem egykönnyen értékesíthető; az alkotók, a két-két kurátor, illetve üzletember árképzési elképzelései három különböző érdeket jelenítenek meg, hiszen a galéria működtetése a szakmai önmegvalósítás mellett egzisztenciális kérdés is. A piac számára eközben nagyon is kívánatos, hogy a valaha nonprofit módon viselkedő kurátoroknak sikerüljön összeegyeztetni a hajdan alternatív művészek nyereséges és színvonalas képviseletét.