Az MNB-ről szóló salátatörvényben rendezné a kormányzat a bankkártyás fizetések után a kibocsátó banknak járó úgynevezett interchange-díj mértékét. A szabályozás az elmúlt hónapokban nem változott, így a törvény elfogadásával jövőre a kártyakibocsátó bankok betéti kártyák után 0,2, hitelkártyák esetében 0,3 százalékos díjat kapnak majd a kereskedőnél lévő POS-üzemeltetését, a kártyaelfogadást végző banktól, azaz - az éves kártyadíjak mellett - ennyiből kell majd működtetniük saját kártyarendszereiket, amely a fizetési forgalom biztosítása mellett például a visszaéléseket megelőző fraud-rendszerek üzemeltetési költségeit is tartalmazza. Öröm az ürömben, hogy a jogalkotók a korábbi javaslatban szereplő, bonyolult számítási módszert mellőzték, ugyanakkor a mérték meghatározásakor nem voltak figyelemmel arra, hogy az EU ezen szintek elérését több lépcsőben irányozta elő a tagországoknak.

A hazai szabályozás komoly problémája ráadásul, hogy a kibocsátói jutalék mértéke így a kártyás fizetésekre kirótt tranzakciós illeték 0,3 százalékos szintje alá kerül - 2012-es hazai bankkártyás adatok szerint 4,6 milliárd forintnyi ic-bevétellel szemben 5,2 milliárd forintnyi tranzakciós illeték kiadás állna. Ezzel újabb "érvet" kapnak a bankok arra, hogy a kártyás fizetések után is átterheljék a megemelt tranzakciós illetéket a fogyasztókra - eddig ezen a területen általánosnak volt mondható, hogy a bankok továbbra is ingyenes szolgáltatásként biztosították ezt a szolgáltatást.

Kapcsolódó

Külön érdekes, hogy a törvény indoklása szerint az interchange díij újabb szabályozásának célja a készpénzfizetés visszaszorítása, ám mint látjuk, a jelenlegi kontextusban épp az ellenkező hatást válthatja ki a lépés. A Napi Gazdaság korábban több alkalommal javasolta, a törvényhozók fontolják meg, hogy a tranzakciós illeték hatálya alól kiveszik a kártyás fizetést. Ezzel ugyanis összességében csekély (5,2 milliárdos) bevételről lemondva az állam valóban propagálhatná a készpénzmentes fizetést. Az üzenet jó lenne az embereknek, akik ezt követően sokkal szívesebben használnák plasztikjaikat vásárlásra (tavaly 1729 milliárd forint értékű terméket/szolgáltatást fizettünk csak plasztikkal) és egyben kikövetelnék a hazai kártyás elfogadóhálózat gyors bővülését. A kártyás fizetés ilyen módon történő elterjesztése számottevően visszaszorítaná a feketegazdaságot, s lényegében szükségtelenné tenné a pénztárgépek online bekötését, hiszen a tranzakciók mind komolyabb része bonyolódna lekönyvelten. A nagyobb vásárlási forgalom ugyanakkor az alacsonyabb IC-díj mellett is rentábilissá tenné a banki kártyaüzletágak fenntartását - nem kellene attól tartani, hogy a kisebb bankok komoly veszteségeik miatt az üzletág feladására kényszerülnek, amely egészségtelen piaci koncentrációt okozna.