− Milyen kérdéseket kellett tisztázni a működést illetően 2012 januárja, Nagyházi Csaba halála után?

− Új helyzetben vagyunk, de igyekszünk a galériát változatlan módon továbbvinni. A Nagyházi Galéria családi vállalkozásként indult és továbbra is úgy dolgozik. Csaba pontosan meghatározta, hogyan működjünk és mi ennek megfelelően végezzük a dolgunkat, mintha ma is velünk lenne. Külső szemmel nézve azt hiszem, sem a cég arculatában, sem a tevékenységében nincs változás. Belülről nézve persze formálódik a helyzet, a legfontosabb fejlemény, hogy a gyerekeink is bekapcsolódtak a munkába.

− A bécsi Hofburg régiségvásárán először vettek részt. Ez már a változás jele?

− Két éve ők kerestek meg minket, hogy menjünk kiállítani, de nem volt alkalmas az időpont, és ha rajtam múlik, lehet, hogy idén is elhalasztottam volna. A lányaim azonban felvállalták, így mindjárt két magyar galéria debütált a Hofburgban, mert rajtunk kívül az Ernst Galéria is részt vett. A vernisszázs után odajöttek a standunkhoz az osztrák kereskedő kollégák − akik ismernek minket régóta, de az új helyzetben még nem találkoztunk −, hogy elmondják, számon tartanak minket Bécsben is. Ez nagyon jólesett.

− Felmerült a galéria eladása?

− Nem, egy pillanatra sem. Ebben az üzletben 30 évnyi munkánk van. A gyerekek belenőttek ebbe, ez komoly örökség, nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is. Soha nem erőltettük őket efelé, mégis egyre erőteljesebb bennük az érdeklődés.

− Terveznek valamilyen változtatást?

− Itt nem lehet markáns változásokat eszközölni, ebben a helyzetben pedig különösen nem. Kisebb-nagyobb újításokat bevezettünk, a katalógusok például más formátumúak és jobb minőségűek. Általános értelemben is az aukciók anyagának minőségi javítására törekszünk, azon elv mentén, miszerint nem feltétlen kell mindennel foglalkoznunk, inkább minőséget keresünk. Korábban már próbálkoztunk a varia aukciókkal, ezeken vittük kalapács alá azokat a tárgyakat, amelyek nem ütöttek meg egy bizonyos kvalitásbeli mércét. Valószínűleg újra bevezetjük az ilyen árveréseket, de ezek anyaga nem fog megjelenni külön katalógusban, csak az interneten.

− Tematikában várható-e elmozdulás, folytatódnak-e a jótékonysági árverések?

− Minden marad a régiben. A néprajzi tárgyaknak családi hagyománya van nálunk, ezt a beadók és a gyűjtők is tudják. Most vagyunk túl az őszi néprajzi árverésünkön − nagyon jól sikerült −, ezek mindig különleges hangulatúak az elkötelezett gyűjtők miatt. Továbbra is foglalkozunk keleti műtárgyakkal, ám sokkal megfontoltabbak lettünk, mert nagyon sok a másolat. A jótékonysági árveréseket is visszük tovább, már van egy megkeresésünk tavaszra.

− Amikor kerestem, azt mondták a galériában, hogy címre ment. Még mindig kijár címekre?

− Általában a becsüsök mennek, de egyes esetekben ez bizalmi kérdés. Pontosan Csaba miatt tudom, hogy van, amikor a családból kell ezt valakinek felvállalnia.

− Mennyire érezte meg a recessziót a Nagyházi Galéria?

− A gazdasági élet minden területén lecsapódott a válság, így nálunk is. A legjellemzőbb hatás, hogy az eladni kívánók száma jelentősen nőtt, a vevők száma pedig csökkent. Visszaesett a forgalom, de ahhoz képest, hogy milyen nehézségekkel küzd a gazdaság, a műtárgypiac helyzete nem olyan rossz.