A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Változó, hogy a feltörekvő országokkal milyen a külkereskedelmi kapcsolata Magyarországnak − tudtuk meg a Nemzeti Külgazdasági Hivataltól (HITA). Bár az állam számos ponton próbál segíteni − így például Brazíliával már több együttműködési megállapodást kötöttünk, a gazdasági vegyes bizottság pedig éppen tegnap tartotta legutóbbi ülését −, a cégek számára sokszor nehézkes az üzleti kapcsolatok építése.

A dél-amerikai országban például a tartózkodási és munkavállalási engedélyek elintézése okoz gondokat, Indiába pedig a magyar cégek tőke-, illetve tudáshiánya miatt nehéz betörni, ott több évig jelen kell lenni egy márka elismertté tételéhez. Indonéziában és a Fülöp-szigeteken a leendő üzlettársak között akár évekig is húzódhat a "barátkozás", amíg kiismerik a másikat és hajlandóak aláírni a szerződést.

Egy magyar cég képviselőjének kiutazni, kocsit bérelni (esetleg sofőrrel) és egy átlag feletti szállodában elhelyezkedni nem olcsó mulatság, főképp ha nem is biztos üzletkötés tudatában kell ekkora összeget kiadni − adott képet a nehézségekről Rétfalvi György, az ExportHungary Nemzetközi Kereskedelmi és Vállalkozás Fejlesztési Kft. vezetője. Véleménye szerint nem meglepő, hogy viszonylag kevés társaság enged meg magának egy ilyen próbálkozást, bár hozzátette, hogy Brazíliában és Indiában mostanában egyre jobb az esély egy jó üzlet megkötésére. A visszafogottságot támasztják alá a HITA adatai is: a Fülöp-szigetekkel például a teljes külkereskedelmi forgalmunk 175,2 millió dollár volt 2012-ben, India esetében 2011-ben 487,796 millió dollárt ért el a kivitelünk és 372,3-at a behozatalunk, miközben az országban 6,2 millió dollár értékű magyar tőkebefektetés valósult meg 2011 januárjáig.

A távolság miatt főképp a magas hozzáadott értékű termékekkel érdemes elindulni, ilyenek lehetnek az orvostechnológiai eszközök, az elektronika vagy a mobiltelefonokhoz kapcsolódó technológiai újdonságok − mondta Rétfalvi. Hasonló választ kaptunk a HITA-tól is, ám a szervezet ezenkívül kiemelte a vízgazdálkodást és a húsfeldolgozást is (utóbbit India kivételével), hozzátéve, hogy Indonézia 242 millió fős lakossága egyre fizetőképesebb, így a szegénységből kiemelkedő új középréteg terveinek megvalósításához számos potenciális együttműködési terület kínálkozik.