Az egyes országok egy lakosra jutó bruttó hazai termékét és egyéb makrogazdasági aggregátumait a nemzetközileg elfogadott módszertan szerint vásárlóerő-paritáson lehet összehasonlítani. A vásárlóerő-paritás egy területi árindex, azonos áruk és szolgáltatások országok közötti árarányaiból lehet számítani. A vásárlóerő-paritáson végzett összehasonlítás révén az egyes országok árszínvonalának eltéréseiből adódó hatás kiküszöbölődik, ezáltal lehetővé válik a volumenadatok összehasonlítása.

Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolt adatsora 1995-ig áll visszamenőlegesen rendelkezésre az Eurostat számításai alapján. Az első, adattal rendelkező évben hazánk vásárlóerő-paritása az Európai Uniót jelenleg alkotó 28 ország átlagának 51 százalékát érte el. Ez után lassú emelkedés következett, hiszen 2000-ben is csak 54 százalékot értünk el, ami a 2004-es uniós csatlakozásunkkor 62 százalékra kúszott fel. Ezt követően stagnálás, sőt kisebb visszaesés (2007-ben 61 százalékon voltunk) jött, majd fordult a kocka és ismét növekedni tudtunk, de csak nagyon lassan, így ért el 2013-ban 66 százalékot Magyarország.

Amennyiben a régiós országokat nézzük, úgy azt látjuk, hogy tavaly a lengyelekkel (67 százalék) egy szinten voltunk, a bolgárokat (45 százalék) és a románokat (55 százalék) simán verjük, ám Szlovákia (75 százalék), Szlovénia és Csehország (egyaránt 82 százalék) bőven előttünk jár.

Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 37 európai országban
Kép: Forrás: KSH

Az európai első Luxemburg, ahol 257 százalékon áll a vásárlóerő-paritás, ezzel pedig a második Norvégiát (186 százalék) is magasan verik. A képzeletbeli dobogóra még Svájc fért fel 163 százalékkal. A lista másik végén 28 százalékkal Albániát találhatjuk, de nem lehet túl büszke az eredményeire Macedónia (36 százalék) és Szerbia (37 százalék) sem.