Minden olyan beruházást és fejlesztést, ami ebbe az irányba mutat, "Isten hozta a fedélzeten"; minden olyan gazdasági tevékenység, ami alapvetően arra irányul, hogy kikerüljék ezeket a változásokat, kevésbé fogja a kormány támogatását élvezni - tette hozzá. Balog Zoltán hangsúlyozta: az élet minden területén nagyon fontos a transzparencia és a bizalom, amire a gyógyszerkasszát hozta fel példának. "Az a fajta kiegyenlítés, hogy a betegterhek legkisebb növelésével mégis kiszámítható, biztos hasznot és jelenlétet biztosítsunk a magyarországi gyógyszergyártóknak, és a külföldi valamint magyarországi gyógyszerforgalmazóknak, nemigen fog bizalom nélkül menni" - fejtette ki.

Hozzátette: ebben az ügyben szívesen képviseli a magyar kormány felé azt a mentalitást, hogy érdemes a bizalmat megelőlegezni, megnézni, hogyan tudnak együtt tervezni, "nem pedig ilyen rajtaütésszerű támadásokat indítani a gazdaság világával szemben". Ebben fejlődnünk kell - ismerte el, hozzátéve: bízik abban, ahogy a rendszer konszolidálódik, egyre inkább együtt tudják megtervezni a gazdasági szereplőkkel a közös gazdasági jövőt és az emberi erőforrások jövőjét, amiért más módon ugyan és különböző szinteken, de mégiscsak együtt felelősek.

Magyarországon ma hárommillió embert érint a válság, minden harmadik embernek legfeljebb életfeltételei minimális biztosítására van eszköze, közülük 1,2 millió ember pedig mélyszegénységben él. Csak akkor lehet előrelépni, ha a gazdaság szereplői, és azok, akiknek a válságot menedzselniük kell, egyfajta szövetségre lépnek egymással, legalábbis felfedezik azt a területet, ahol közösek az érdekeik - hangsúlyozta.

Úgy vélekedett: ha nem akarjuk, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahol a külföldi vállalatok csak "ideiglenesen állomásoznak", s alig várják, hogy a megfelelő haszonnal eltűnjenek, együtt kell működni.

Túl sok kompromisszum

A miniszter kifejtette: a rendszerváltás után olyan technikák alakultak ki a túlélésre, amelyek politikai kompromisszumokká is váltak, nemcsak különböző társadalmi csoportokkal, hanem az államigazgatás különböző szintjein is. Ezek között említette, hogy akinek nem tudtak munkát adni, annak számára lehetővé tették, hogy elmenjen előrehozott nyugdíjba. A közigazgatásban pedig azoknak az egymást váltó politikai eliteknek, akiknek nem sikerült megnyerniük a választást, s visszavonultak a megyék világába, biztosították valamilyen szinten a túlélését. Ezeknek a negatív és egyéni túlélési stratégiáknak azonban a miniszter szerint két évvel ezelőtt vége lett. Ahogy az a típusú önkormányzati világ sem maradhat tovább fenn szavai szerint, amelyben az önkormányzatok engedély és kontroll nélkül vehetnek fel hiteleket, miután egy "hamis kompromisszummal" az állam úgy bízott feladatokat az önkormányzatokra, hogy azokra nem tud elég pénzt adni, ezért oldják meg, ahogy tudják.

A magyar közoktatást egész Európában az egyetlen rendszernek nevezte, ahol az állam semmifajta szakmai felügyeletet nem gyakorol. Az egészségügyet pedig egyszerre hihetetlen pazarlás és hiány jellemzi a miniszter szerint, a fenntartói felelősség rendezetlensége miatt. A felzárkózásról szólva kifejtette: ez nemcsak a romák ügye, szerinte az, hogy a szociális ellátórendszeren keresztül próbálják kezelni ezt az ügyet, képtelenség.

A miniszter az egyházak számának csökkentéséről azt mondta: ez nem a vallásszabadság korlátozása, hanem egy rendszerhibának a megszüntetése, amivel mindenfajta kontroll nélkül, automatizmussal tízmilliárdok folynak ki a költségvetésből azáltal, hogy az egyházi szervezetek "ostoba módon, egy rossz kompromisszummal" automatikusan belekerültek az adókedvezmények világába.