A sürgősségi szakorvosok száma még messziről sem közelíti meg az elvárható minimumot, következésképpen az első lépcsős, sürgősségi betegfogadás területén kényszerűségből szakképzetlen, illetve a területbe egyáltalán nem vágó szakképesítéssel rendelkező orvosok nagy tömege dolgozik. Így az ilyen egységektől szakmailag elvárt, felgyorsuló betegellátás helyett sok esetben éppen a sürgős ellátásra szorulók időfaktorának veszélyes mértékű növekedése figyelhető meg - emelte ki Éger István.

Se pénz, se szabadság

Az orvoshiány minden szakmában fenyegető, számos helyen továbbra sem tudják megoldani a szabályos munkaszervezést, a kötelező pihenőidők kiadását. Az ügyeleti díjak befagyasztása pedig havi szinten több tízezer forintos nettó keresetveszteséget jelent. A helyettesítés megoldatlansága miatt a ki nem vett szabadságok aránya, egyes helyeken meghaladja a 30 százalékot.

Az adminisztrációs terhek folyamatosan növekedése csökkenti a betegellátásra fordítható időt, a túlterhelés pedig  betegellátás biztonságát veszélyezteti.  Általános jelenség a deprimáltság, az apátia és a kiégettség - sorolta Éger az egész országra kiterjedő felmérés eredményeit. A rossz munkakörülmények a jövedelmi differenciák mellett, sőt lassan azt meghaladva járulnak hozzá az egyes orvosok pályaelhagyási, illetve emigrációs szándékához.

A helyzet javítását célzó kormányzati intézkedésekről úgy vélte, a rezidensek jövedelmi helyzetét javítani hivatott ösztöndíj rendszer hatására a távozási szándék valamelyest csökkent, a  béremelésből viszont még mindig kimaradtak az ország számos helyén önkormányzati tulajdonban, gazdasági társaságként működtetett járóbeteg szakellátó intézmények dolgozói és a teljes alapellátás.

Kikből lesznek ma vezető orvosok?

Éger rámutatott, a nagy tapasztalattal bíró, jól képzett szakorvosok egyre növekvő hiánya az orvosvezetői karban is komoly gondokat okoz, olyan kvalitásokkal és szakmai gyakorlati idővel rendelkezők kerülnek osztályvezető főorvosi pozícióba, ami 5-10 éve még elképzelhetetlen volt.

Népegészségügy jól működő alapellátás nélkül?

Kiemelte, a népegészségügyi programok működése kizárólag jól, anyagilag biztonságos körülmények között működő, motivált alapellátással képzelhető el. Ez pedig jelenleg sajnos messze nem biztosított. A várólisták nemcsak a kellő időben történő diagnosztizálás és gyógyítás lehetőségét veszélyeztetik, de következményes módon "visszatorlódást" okozva továbbnövelik az alapellátásra háruló terhet.

Egyre jellemzőbb, hogy a betegek a szükségesnél később, és súlyosabb állapotban kerülnek kórházi kezelésre, ahonnan viszont a szakmailag indokoltnál korábban bocsátják el őket, ezzel nem egyszer megoldhatatlan feladat elé állítva a háziorvost. A mintegy 1500 nyugdíj koron túl dolgozó háziorvos utánpótlását pedig az évi 80 rezidens még akkor is képtelen lenne megoldani, ha az egyéb feltételek maradéktalanul vonzóvá tennék e pályát.

Pénztemető helyett pénztermelő

Mindezek orvosolására a MOK paradigmaváltást sürget, melynek jegyében ki kell mondani, hogy az egészségügy nem pénztemető, hanem pénztermelő, gazdaságilag is - korábban szakértői szinten kimutatott mértékű - hasznot hozó, nemzetstratégia jelentőségű ágazat, s haladéktalan lépéseket kell tenni a gyógyítás alapvető feltételeinek biztosítása érdekében. Halaszthatatlan az orvosi életpálya modell bevezetése is, amelyet a kamara már 11 éve elkészített és folyamatosan validál - fogalmazott Éger István.