Magyarország gazdasága az elmúlt évtized kivételes pénzbősége ellenére is gyenge közepes teljesítményt nyújtott régiós összehasonlításban - írja a G7 hírportálon megjelent cikkében Győrffy Dóra, a Corvinus egyetem professzora. A gyenge termelékenységi és innovációs mutatók mellett az ország fő versenyképességi előnyét továbbra is az alacsony költségek (bérek és adók) jelentik, és ezt a forint stabil leértékelődése is segíti.

A fiatalok tömeges elvándorlása, a kialakuló munkaerőhiány miatt erősödő bérnyomás, illetve a leértékelődés okozta infláció azonban világosan jelzi, hogy ez a modell mostanra kifulladt, további erőltetése nem felzárkózáshoz, hanem a perifériára szoruláshoz vezet.

Kapcsolódó

Az elmúlt évtizedben a közép-kelet-európai régió fejlődése kettévált: míg néhány ország (elsősorban Észtország, Litvánia, Csehország, Szlovénia) sikeresen állt át a minőségen, termelékenységen és innováción alapuló növekedésre, más országok még mindig költségalapon versenyeznek. Elsősorban azok az országok voltak ebben sikeresek, ahol érvényesül a korlátozott állam eszméje. Ezt jelzi a jogállamiság érvényesülése, illetve az újraelosztás nagysága.

Magyarországon a vállalati támogatások mellett az oktatási rendszert is igyekeztek hozzáigazítani az említett gazdasági modellhez – az elmúlt évtizedben csökkentették a tankötelezettség korhatárát, tudatosan szűkítették a gimnáziumi és egyetemi férőhelyek számát, azaz az oktatás leépítésével az alacsony képzettségű munkaerő folyamatos utánpótlását biztosítják.

A magyar gazdasági modell összességében konzisztensnek tekinthető. Talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy alacsony bérekért alacsony képzettségű munkavállalókat, illetve vendégmunkásokat foglalkoztató, gyakran környezetpusztító beruházások támogatása révén Magyarország nem csupán nem fog felzárkózni a Nyugathoz, de a régióban is tartósan le fog szakadni.