Május elsején húsz éve lesz annak, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Hazánkban ekkor az átlagnyugdíj 61 ezer forint, 2023-ban pedig 208 ezer forint volt. Ez 241 százalékos emelkedést jelent, persze a nominális növekedés jó részét megette az infláció, de ezzel korrigálva is 43 százalékos reálnyugdíj-növekedés történt az előző két évtizedben. Ez éves szinten azonban csak 1,8 százalékos átlagos emelkedésnek felel meg.

A GKI Gazdaságkutató elemzése szerint ennek egyik oka a nyugdíjasok folyamatos „cserélődése”, a belépő új, magasabb nyugdíjak, illetve a másik oldalon a korábbi nyugdíjasok egy részének elhalálozása. Ugyanakkor nagyban hozzájárult az emelkedéshez az is, hogy új nyugellátási formák jelentek meg, mint például a nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj kivezetése, majd visszavezetése.

Az előző 20 évben a nyugdíjasok száma 3,1 millióról 2,4 millióra csökkent a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. Bár az öregségi nyugdíjasok száma ez idő alatt 21,5 százalékkal nőtt, a rokkantsági-, az özvegyi- és a szülői nyugdíjban részesedők száma bezuhant. Mi az oka mindennek? Az Orbán-kormány 65 évre emelte a nyugdíjkorhatárt és bevezette a nők 40-et.

Ennek ellenére, míg 2004-ben a GDP 9,7 százalékát költötte a magyar állam nyugdíjakra, 2022-re ez a szám már csak 8 százalék volt.

Lassan Románia is megelőz minket

Euróban mérve 39 százalékkal emelkedtek a magyar nyugdíjak, ami nagyjából azonos mértékű az eurozóna inflációjával. Megelőztek minket a lengyelek és a szlovákok, illetve a csehektől évről-évre egyre jobban leszakadtunk.

Az euróban mért román nyugdíjak 2021-re épphogy elmaradnak a magyartól. Ezzel a 27 uniós tagállam közül a 19. helyről a 24.-re csúsztunk vissza: már csak Horvátország, Bulgária és Románia áll mögöttünk.

2013 előtt volt csak nagyobb javulás

A vásárlóerő-paritáson számított nyugdíjak rapid módon (76 százalékkal) emelkedtek Magyarországon az uniós tagságunk óta. A növekedés üteme azonban nem volt egyenletes: az emelkedés nagyrészt 2004 és 2013 közt realizálódott. 2013 és 2019 közt csökkent a mutató értéke, majd 2020-ban és 2021-ben újra enyhe javulás következett.

„A vásárlóerő-paritáson mért, abszolút értékben vett impozáns nyugdíjemelkedést árnyalja, ha hazánk eredményeit összehasonlítjuk a régiósakkal” – jegyzi meg az elemzés.

  • Bár 2004-ben még lényegében megegyeztek a magyar és a lengyel adatok, 2023-ra már a hazai összeg másfélszeresével gazdálkodhattak a lengyel nyugdíjasok.
  • A román nyugdíjak 2004-ben még a magyarok felét sem érték el, 2023-ra azonban már 37 százalékkal magasabbak voltak az itthoniaknál, a csehek pedig tovább növelték előnyüket.
  • A szlovák nyugdíjasok ellátásának összege megegyezik a magyarokéval.

Összességében a vásárlóerő-paritáson számított magyar nyugdíjak az EU-s átlag 52 százalékáról (2004) 45 százalékra (2021) estek vissza, ezzel a 23. helyen álltunk a 27 tagország közül 2021-ben. A GKI emlékeztet: a számok vélhetően érdemben nem változtak 2023-ra sem.