A Közép-európai Egyetemen az EU szakpolitikáiról rendezett tanácskozáson a kutató kiemelte: bevándorlóknak általában azokat nevezik, akik nem abban az országban élnek, ahol születtek, és gyakran a gyermekeiket, az unokáikat is annak tekintik még. Bár a legtöbb nyugat-európai bevándorló a térség más országaiból érkezik, őket nem számítják a bevándorlók közé, ahogyan azt David Cameron brit miniszterelnök utóbbi időkben tett nyilatkozatai is mutatják.

A Svájcba érkezők nagy része a szomszédos országokban született, Franciaországba pedig - a gyarmati múlt örökségeként - a legtöbben Algériából, Marokkóból, továbbá Portugáliából, Olaszországból és Spanyolországból mennek. Nagy-Britanniába - ugyancsak a gyarmati rendszer miatt - Indiából és Pakisztánból érkeznek a legtöbben, és bár utánuk valóban Lengyelország a legnagyobb "küldő ország", a sorban Írország és Németország következik.

Magyarország különleges helyzetben van, hiszen a legtöbb bevándorló a szomszédos Romániából és Szerbiából érkező magyar nemzetiségű ember, de sokan jönnek Németországból, Ausztriából és Kínából is - mondta a kutató. Lengyelországba a legtöbben Ukrajnából, Fehéroroszországból és Németországból mennek, Oroszországba pedig Ukrajnából és Kazahsztánból.

A bevándorlásnak van kedvező hatása is a fogadó országra, mert a bevándorlók munkaerőt jelentenek, a munkájukkal hozzájárulnak a szociális rendszer fenntartásához, és csökken a munkanélküliség az általában kevésbé népszerű és veszélyes állásokban. Emellett nő a kulturális sokszínűség, javulhat a kapcsolat a bevándorlók hazájával, és akár még a két ország kereskedelme is bővülhet - sorolta Soltész. Igaz, a bevándorlás miatt a fogadó országban csökkennek a bérek, a bevándorlók a helyiek elől foglalnak el állásokat, nő az idegengyűlölet, a terrorfenyegetettség és a bűnözés.

A szakértő a bevándorlók szülőhazájára tett kedvező hatások között említette a munkanélküliség csökkenését és az érdekérvényesítő képességet növelő diaszpórahálózat kiépítését. Hátrányos azonban, hogy a bevándorlók hazájában az oktatásra fordított közpénz egy részét gyakorlatilag elpazarolják, a szakképzett munkaerőből hiány alakul ki, kevesebb az adófizető és nő a politikai passzivitás, mert az emberek úgy érzik, felesleges megpróbálni változtatniuk a dolgokon, ha el is mehetnek külföldre.