- Néhány napja nyerte el legpontosabb makrogazdasági elemző díját a FocusEconomics megmérettetésén. A koronavírus-járvány kitörése óta nagyon eltérő prognózisok láttak napvilágot a magyarországi gazdasággal kapcsolatban. Ön mire számít?

- Nemrégiben publikálták az első negyedéves GDP-adatokat, amelyek megerősítették azt az előzetes várakozást, miszerint az első negyedévben már jelentősen lassulhat, de még a pozitív tartományban marad majd a hazai éves szintű GDP-növekedés. Éves szinten 2,2 százalékos volt a bővülés, míg negyedéves szinten már enyhe recesszióba került a gazdaság. Az tehát, hogy az első negyedév utolsó heteit "megütötte" a válság, már elég látványos lassulást hozott, de még mindig jobb helyzetben maradtunk a növekedés szempontjából, mint a régió azon országai, ahol a lezárások hamarabb kezdődtek, és jóval szigorúbbak is voltak, mint nálunk. Náluk már az első negyedévben a negatív tartományba csúszott az éves növekedés, ilyen volt például Csehország és Szlovákia.

Kapcsolódó

Az első negyedéves adatok megismerése után már kicsit tisztább lett a kép, hogy mit várhatunk az idei évre vonatkozóan, de összességében a növekedési kilátásokat övező bizonytalanságok még mindig igen jelentősek, s a GDP-előrejelzések szórása a legutóbbi felmérések szerint is magas maradt. Az áprilisi gazdasági teljesítmény lehetett a mélypont, s most éppen abban a szakaszban vagyunk, amikor már biztató jeleket látunk az újranyitási lehetőségekkel kapcsolatosan. A gazdaság azonban továbbra sem termel teljes kapacitáson, és a kilábalás folyamata egyelőre lassúnak ígérkezik.

Alapforgatókönyvünkben azzal számolunk, hogy 2020-at "megússzuk" 5 százalékot nem meghaladó visszaeséssel - a konkrét előrejelzésünk jelenleg mínusz 4,2 százalék -, ez azonban feltételezi, hogy a járványnak nem lesz olyan újabb hulláma az év későbbi részében, ami a mostanihoz hasonló korlátozó intézkedésekhez vezet a gazdaságban. Hiszen ha ősszel esetleg ismét "be kell zárni", 5 százalékosnál biztos, hogy sokkal súlyosabb lesz a visszaesés.

A pandémiás helyzet alakulása mellett nagy bizonytalanság övezi a makrokereslet helyreállásának lehetőségeit is. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a keresleti oldal - leginkább bizalmi okokból kifolyólag - nem sérült-e olyan mértékben, ami a most gondoltnál sokkal lassabbá, elhúzódóbbá teheti a válságból való kilábalást. A modern gazdaságokban óriási a szolgáltatások szerepe, s ha ezek igénybevételéről a betegségtől való félelmünk miatt lemondunk, ugyancsak negatívan nyomná rá a bélyegét makroszinten, mind a fogyasztói keresletre, mind a vállalati szektor beruházási hajlandóságára. Az össz-makrokereslet helyreállásával kapcsolatos bizonytalanságot a megfelelő vakcina megjelentése és tömegesen elérhető válása csökkentheti majd leginkább.

- Tegnap nyújtotta be Varga Mihály pénzügyminiszter a költségvetési törvény tervezetét az Országgyűlés elé. Mit gondol róla? Mennyire reálisak a benne szereplő számok?

- Nincs most egyszerű helyzetben a kormányzat a költségvetés tervezésekor, hiszen annak kapcsán is óriási a bizonytalanság, hogy az idei évben milyen GDP-adatra számíthatunk, ennek megfelelően a jövő évi kilátások kapcsán még inkább nehéz előre látni, hogy mire készülhetünk, akár a globális, akár a magyar gazdaságban. A főbb számokat nézve a kormányzat által a jövő évre várt 4,8 százalékos GDP-növekedés jelenlegi ismereteink alapján reálisnak tűnik, és nagyjából összhangban van a piaci várakozásokkal is.

Látni kell azonban, hogy ez az előrejelzés arra számít, hogy a pandémiás krízis után viszonylag gyorsan helyreáll a kereslet és rendbe jön a gazdaság. A kapacitások megmaradnak, s a mostani helyzet nem rombolja potenciális növekedési ütemünket. Sajnos azonban vannak lefelé mutató növekedési kockázatok, és egyelőre csak reménykedhetünk, hogy a növekedési krízis nem marad tartós.

Amennyiben viszont a kilábalás a jelenleg gondoltnál hosszabb időt vesz igénybe, a fiskális politika erőteljesebb támogatására lehet szükség mind az idei, mind a jövő évben. A negatív hatások ellensúlyozására pedig a GDP-arányosan 0,5 százalékos központi tartalék kissé alacsonynak tűnik. Az inflációra és a forintárfolyamra vonatkozó előrejelzések véleményem szerint rendben vannak: azt látjuk, hogy a gazdasági sokk miatt a felfelé mutató inflációs kockázatok érdemben csökkentek, a forintárfolyam kapcsán pedig egyre egyértelműbb, hogy nem nagyon lehet arra számítani, hogy az euró-forint kurzus visszakerül a válság előtti szintekre.

A jövő évi deficitcél (2,8 százalék a GDP arányában) jelenleg reálisnak tűnik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az is számít, hogy az idei évi folyamatok végül hogyan alakulnak majd. Mivel várakozásunk szerint az idei hiány akár 5 százalék felett is lehet a GDP arányában, nem biztos, hogy ezt már jövőre sikerül lefaragni 3 százalék alá. Illetve az a kérdés is felmerül, hogy érdemes-e ezt tenni. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya valóban csökkenhet jövőre, azonban nem biztos, hogy ilyen gyorsan visszakerül a 70 százalékos szint alá, s mi inkább 2022-től várunk ismét határozottabban csökkenő adósságpályát.

- Mit gondol az eddig meghozott gazdaságvédő intézkedésekről?

- Több mint két hónap eltelt már azóta, hogy Magyarország esetében is lezárásokra, korlátozásokra került sor a pandémiás helyzet miatt, s a gazdaságpolitika bejelentette, s megtette a lépéséit. A hazai monetáris politika gyorsabban reagált, mint a fiskális politika. Igaz, hogy kezdetben a hazai pénz- és tőkepiacokon mutatkozó azonnali negatív folyamatok, illetve a forint árfolyamának zuhanása láttán sokkal inkább a monetáris politika volt lépéskényszerben, s a válság várhatóan súlyos reálgazdasági hatásai valamivel később váltak nyilvánvalóvá.

A jegybank eszköztára átalakításával stabilizálta az árfolyamot és a hozamgörbét, emellett számos olyan programot vezetett be, amelyek segítségével fenn lehet tartani a reálgazdaság megfelelő hitelezését, megelőzve a 2008-hoz hasonló "credit-crunch" (hitelezési válság) veszélyt. Ugyanakkor látni kell, hogy a monetáris politika jellegénél fogva a hitelezés fenntartásával, támogatásával, illetve a likviditás megfelelő szintjének biztosításával meghatározó szerepet tölthet be, de a kieső kereslet pótlására önmagában nem képes.

A kieső makrokereslet pótlására sokkal inkább a fiskális politika hivatott, Magyarország esetében viszont azt látjuk, hogy a fiskális politika úgy szeretné elvégezni ezt a nehéz feladatot, hogy közben se az államháztartási hiány, se az adósságmutatók ne szaladjanak el túlzott mértékben. Ennek pedig az az eredménye, hogy érdemi kiadásnövelés helyett a költségvetésen belüli átrendezésekkel és a már jól bevált különadókkal operálnak, miközben az állami mentőcsomag meghatározó részét olyan elemek teszik ki, amelyek nem járnak azonnali kiadásnövekedéssel. Itt elsősorban a hitelezési és garanciaprogramokra érdemes gondolni, de akár a törlesztési moratóriumot is ide sorolhatjuk, aminek vélhetően az idén nagy szerepe lesz abban, hogy a háztartások és cégek helyzete kevésbé sérüljön. Ez érdemben tompíthatja a GDP-visszaesését, a moratórium terheit azonban nem a költségvetés, hanem a bankrendszer viseli. Összességében tehát a fiskális politika közvetlen reagálása a válságra nemzetközi összehasonlításban nem kifejezetten magas. Az Erste előrejelzése szerint a régiós országokban a magyarországi GDP-arányos államháztartási hiány fog majdnem a legkevésbé nőni 2019-ről 2020-ra.

- A nemzetközi tapasztalatok, csomagok alapján milyen programokkal lehetne még segíteni Magyarországon a kilábalását?

- Nemzetközi oldalról is számos hasonló lépést látunk, a hitelezés, a likviditás fenntartása mindenhol kulcsfontosságú, illetve a törlesztési moratórium sem ismeretlen jelenség a régió más országaiban sem. Amiben a magyar gazdaságvédő program most más országokhoz képest erőtlenebbnek tűnik, az a munkahelyteremtő bértámogatás szerepe a válság negatív hatásainak tompításában. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a magyar "Kurzarbeit" program folyamatosan változik, s mintha a feltételei is fokozatosan enyhülnének, ahogyan telnek a hetek, és ahogyan érkeznek a negatív hírek a gazdaságban zajló állásvesztésekről.

A termelékeny, de a lezárás miatt a bevételeiktől eleső cégeket érdemes lehet életben tartani, nemcsak hitelekkel, hanem az általuk alkalmazott munkaerő foglalkoztatásának támogatásával is. Ez vélhetően érdemben segítené, hogy a mostani nagy krízis ne rombolja a potenciális növekedést, és gyorsabbá tegye a járványveszély elmúltával a kilábalást.

- Az elmúlt hetekben számos kedvezményes hitelprogramot hirdettek meg a vállalatok számára. Mennyivel tompíthatják ezek a gazdasági visszaesést?

- Nagyon fontos tényező, hogy a bankrendszer is erős és stabil állapotban fogadta a válságot, továbbra is megfelelő kockázatvállalási hajlandósággal rendelkezik, így a hitelezés fenntartásával támogatni tudja a reálgazdaságot. Nehéz lenne ezek hatásait számszerűsíteni, mindenesetre úgy gondolom, hogy "credit crunch" típusú válság esetén nehezen lenne elkerülhető a két számjegyű visszaesés. Nem véletlen, hogy ezt mindenhol igyekeznek elkerülni. Jelenleg úgy látszik, hogy a kedvezményes hitelprogramok (például az NHP Hajrá!) a korábbi évekhez képest a teljes kihelyezés magasabb arányát jelenthetik majd. Mindemellett a GDP várható visszaesése miatt az új hitelezés várhatóan lassul tavalyhoz képest, míg a teljes hitelállomány - részben a törlesztési moratórium hatása miatt - tovább emelkedhet.

- Milyen vállalatoknak segíthetnek ezek a hitelek, és melyek lesznek azok, amelyek nem férnek majd hozzá a kedvezményes kölcsönhöz?

- Mindenkinek, de feltételezésem szerint a kedvezményes hitelek (például az NHP) célcsoportja elsősorban a kkv-szektor. Ők a válság miatt sérülékenyebbek, mint a multinacionális cégek, a foglalkoztatásban azonban kulcsfontosságú szereppel bírnak. Mivel a kedvezményes hitelek meglehetősen sok célra felvehetőek, akár beruházásokra, akár a működés finanszírozására, sőt még bérfizetésekre is, ráadásul az NHP Hajrá! esetében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) versenyezteti is a bankokat egymással, úgy gondolom, hogy ezek a tényezők segíthetik azt, hogy a vállalati szektornak az egyébként sem egyszerű helyzetben ne kelljen még hitelszűkével is szembenéznie.

- A válságba került ágazatok mikorra jöhetnek ismét helyre?

- Konkrét időpontot nehéz erre mondani, a növekedés újbóli megindulásától, a kilábalás gyorsaságától, és a keresleti oldal helyreállásától függ leginkább.

- Az MNB törlesztési moratóriuma mely cégeknek jelent igazi segítséget hosszútávon?

- Minden olyan cégnek, amelynek a válság miatt komolyabb árbevétel-veszteséggel kell szembenéznie, ugyanakkor a működése, a stratégiája alapvetően rendben van, és nincsenek versenyképességi problémái. A törlesztési moratórium így segítheti a cég túlélését, mindaddig, amíg a bevételi oldal helyre nem áll.

- Ha véget ér a moratórium, a hitelek mekkora hányada válhat nem teljesítővé? Hogyan lehet elkerülni a tömeges bedőléseket?

- Ez szintén attól függ, hogy milyen hosszú ideig tart és mennyire mély a gazdasági válság. A válság kitörése előtt a vállalati szektor nem-teljesítő hiteleinek állománya nagyon alacsony volt, ami azt jelenti, hogy igen jó bázisról indulunk. Ha a pandémia gyorsan lecseng, és a gyors lesz a felpattanás a növekedésben, a nem teljesítő hitelek állománya várhatóan nem fog érdemben nőni az elkövetkező időszakban. Ha viszont nagyon mély és elhúzódó lesz a válság, illetve nem látszódik a vége, ez komoly problémákat okozhat, s a nem teljesítő hitelek állománya érdemben nőhet.

Az MNB nemrégiben közzétett Stabilitási jelentéséből az derült ki, hogy a vállalati szektor hitelállományának mintegy 9 százaléka vált sérülékennyé, s közvetett módon pedig, az aggregált keresletcsökkenés révén viszont mintegy 30 százaléka is érintett lehet a hiteleknek. A tömeges bedőlések a hitelek megfelelő reorganizációjával kerülhetőek el, adott esetben pedig (elhúzódó mély válság esetén) akár gazdaságpolitikai lépésekre is szükség lehet, például a moratórium meghosszabbítására.

A cikk az Erste Bank Hungary Zrt. támogatásával készült.