Az ügy felperese értelemszerűen az áramszolgáltató, míg alperesként három fél is szerepel. Az elsőrendű alperes egy decemberi napon vásárolta meg a kérdéses ingatlant. Januárban már bérbe adta a későbbi harmadrendűnek, ezt a szerződést augusztusban felbontották, majd még ugyanebben a hónapban jött az újabb bérlő, a későbbi másodrendű alperes. Az ellenőrök meg szeptemberben jöttek: megállapították a szerintük szabálytalan áramvételezést, a mérőóra megrongálását, és elkezdődött az egymásra mutogatás, hogy a kérdéses időben kinek a neve alatt történt a szabálytalan áramvételezés, kit terhel a díjfizetés és a felelősség. Amit tudni lehetett: a felperes kiszámlázott, felemelt díjait – ez a felvett szeptemberi jegyzőkönyv alapján történt – senki sem fizette meg, még felszólítás ellenére sem. Mindegyik alperes határozottan tagadta, hogy a mérőórán változtatott volna. Az elsőfokú bíróság a három alperest egyetemlegesen kötelezte a megemelt díj fizetésére. Megállapította: amikor az áramszolgáltató a rongálásról felvette a jegyzőkönyvet, egyik alperes sem rendelkezett érvényes közüzemi szerződéssel, holott a törvény alapján az új fogyasztónak tizenöt napon belül be kell jelentenie igényét, és új szerződést kell kötnie. Pontosabban: az elsőrendű alperes, aki megvásárolta az ingatlant, kötött ugyan általános közüzemi szerződést a felperessel, ám mindez már a jegyzőkönyv szeptemberi felvétele után történt, és a fogyasztó személyében beállott korábbi változásokat (a másod-, illetve harmadrendű alperest) nem jelentették be. Így lényegében nem volt érvényes szerződés – mondta ki az első fok. A fellebbezés után jött a meglepetés. A másodfokú bíróság a következőket mondta ki: az a tény, hogy az alperesek semmilyen változást nem jelentettek be, valóban kötelezettségszegésnek minősül, ám mégsem beszélhetünk szabálytalan áramvételezésről. A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 50. § (3) bekezdése szerint szerződés nélküli vételezésről azért nincs szó, mert a korábbi – a perben nem szereplő – fogyasztó neve alatt történt a vételezés és a díjfizetés. Ebben talán közrejátszhat egy pertaktikai hiba is: a felperes keresetét kizárólag a szerződés nélküli vételezésre alapította, ám létezett megállapodás, így a másodfokú bíróság az áramszolgáltató igényét nem vizsgálhatta a szabálytalan vételezés alapján. Tehát a jogerős döntés szerint az áramvételezés szerződés alapján történt. Ennek megfelelően a felemelt díjat azért nem kell megfizetni, mert a törvény 51. § (1) bekezdése részletesen felsorolja a felemelt díjfizetést jelentő okokat. Itt pedig nem szerepel a bejelentési kötelezettség elmulasztása. Ezért a megemelt díjakat – emelte ki a Fővárosi Bíróság – nem kell kifizetniük az alpereseknek. Utóbbiak egyébként az eljárás alatt végig, egybehangzóan tagadták az áramlopást.