A szociális alapszolgáltatásokat a felnőttkorú lakosság tekintetében a települési önkormányzatok biztosítják annak érdekében, hogy a rászoruló egyének otthonukban, lakókörnyezetükben fenntarthassák önálló életvitelüket. Alapszolgáltatás keretében 2024-ben országosan több mint 350 ezer személyt láttak el. A biztosított ellátások közül a házi segítségnyújtás az egyik kiemelt szolgáltatás – áll a KSH Helyzetkép jelentésében.

A házi segítségnyújtás keretében olyan időseket, pszichiátriai betegeket, fogyatékos személyeket és szenvedélybetegeket látnak el, akik állapotukból kifolyólag az önálló életvitelben segítségre szorulnak, de amúgy képesek ellátni magukat.

2024-ben több mint 93 ezer ellátott van a rendszerben, számuk 2018-ig csökkent, azóta stagnál.

A házi segítségnyújtásban részesülők szükségleti fokozatok alapján kapják meg a számukra megfelelő ellátást.

  • Az I. és a II. fokozatba olyan ellátottak tartoznak, akik egyes tevékenységekben hetente többször segítségre szorulnak vagy napi szintű kontrollt igényelnek.
  • Kiemelendők a III. fokozatba sorolt személyek, hiszen esetükben indokolt a szakellátásban, vagyis tartós bentlakásos intézményben történő elhelyezés, számuk közel 2 ezer fő, 2017 óta gyakorlatilag változatlan.

A házi segítségnyújtás egy olyan lehetőség, amelyet minden rászoruló – idős vagy nem idős – számára kötelezettsége az önkormányzatnak nyújtani. Többnyire nem maguk az önkormányzatok, hanem szerződött szolgáltatók végzik a házi segítségnyújtást.

A KSH friss adatai szerint akár 133 ezren is igénybe vehetnék, mégis csak közel 94 ezren kérték 2024-ben a házi segítségnyújtást.

A Pénzcentrum összehasonlította a megyei adatokat a házi segítségnyújtásban résztvevőkről, és kiderült, nagy különbségek adódnak területenként. Míg Szabolcs-Szatmár-Beregben 17 633 ellátottat tartottak nyilván, Komárom-Esztergomban csak 1 415 főt.

Az ellátottak száma megyénként változó a 65 év feletti lakosok teljes számához képest.

Az ország keleti felében szorulnak a legtöbben segítségre:

  • Békésben az idősek 18,6 százaléka,
  • Szabolcs-Szatmár-Beregben 18,4 százalékuk,
  • Hajdú-Biharban 9,3 százalékuk,
  • Borsod-Abaúj-Zemplénben 7,1 százalékuk.

A Dunántúlon Veszprém, Somogy és Baranya megyében van még arányaiban sok ellátott.

Házi segítségnyújtás keretében kétféle szolgáltatás vehető igénybe: a szociális segítés és a személyi gondozás.

A szociális segítés takarhat

  • a lakókörnyezeti higiénia megtartásában való közreműködést (pl. kiküldhet az önkormányzat valakit, hogy nyírja le a füvet),
  • a háztartási tevékenységben való közreműködést (azért nem kapnak bejárónőt, de a segítők elvégeznek apróbb feladatokat),
  • a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében és a kialakult veszélyhelyzet elhárításában történő segítségnyújtást,
  • valamint szükség esetén a bentlakásos szociális intézménybe történő beköltözés segítését.

A személyi gondozás felöleli a szociális segítés feladatköreit, és azokon túl segítő kapcsolat kialakítását, fenntartását az ellátottal, továbbá gondozási és ápolási feladatok elvégzését is. Erre inkább már azoknak van szüksége, akik leromlott egészségi állapotuk miatt már nem csak segítést, hanem gondozást igényelnek. Ez kimerülhet annyiban, hogy valaki mindig kiváltja a gyógyszereket és rendszeresen ellenőrzi, bevette-e azokat az ellátott, de akár jelenthet konkrét ápolást is. 

A házi segítségnyújtás nem ingyenes.

A térítési díj megállapításánál figyelembe veszik a leendő ellátott rendszeres havi jövedelmét, amelynek 25 százalékánál a térítési díj nem lehet magasabb. Amennyiben az ellátott étkezést is kap, a térítési díj legfeljebb a jövedelem 30 százaléka lehet. Akinél gondozási szükségletet nem állapítanak meg, az is részesülhet házi segítségnyújtásban, viszont az ellátásért a szolgáltatási önköltséggel azonos mértékű személyi térítési díjat kell fizetnie.

A szolgáltatásról a helyi önkormányzatnál kell érdeklődni, vagy annál a szolgáltatónál, aki végzi a tevékenységet.

A Szociális Ágazati Portál adatai szerint 2025-ben 1407 intézmény nyújt házi segítségnyújtást az országban, melyből mindössze 50 nem állami támogatással működik.

Azért trükköznek idősek tömegei, hogy dutyiba kerüljenek, sőt, sokan még fizetnének is érte

Miként az elöregedő társadalmakban mindenütt, Japánban is rengeteg idős küzd a magánnyal, megélhetési nehézségekkel és különböző egészségügyi problémákkal. Olyannyira, hogy sokan a stabil élet reményében inkább a börtön biztonságát választják.