A pálinka gyökerei a régmúltba vezetnek vissza; a világ minden táján ősidők óta fogyasztják. Nem kis büszkeséggel állíthatjuk, hogy a legfinomabb, legzamatosabb pálinkák hazánkban találhatók. A világ legrégebben fogyasztott pálinkái a tejpálinkák, amelyek Ázsiában mind a mai napig közkedveltek, ilyen például a kumisz. A bor lepárlása az araboktól ered, csakúgy, mint az alkohol elnevezés is. Egészen a XVI. századig az égetett szesz gyógyszernek számított, ezt igazolja az európai terminológiában az aqua vitae (élet vize) elnevezés is. Az első gabonapálinkákat a kelták készítették az 1100-as években. A pálinkafélék hazai elterjedése a XIV. században, Károly Róbert feleségéhez kötődik, akinek a köszvényét kúrálták vele. Mátyás korában a borszesztől megkülönböztetve crematum, crematura nevekkel illették a gabonapárlatokat. A pálinka elnevezést a XVII. századtól használják, amely szlovák eredetű, a gabonaalapú párlatokat takarta, és több változata létezett. Maga a főzés földesúri előjog volt, és különféle tilalmak kapcsolódtak hozzá: tiltották a kenyérgabona felhasználását és istentiszteletek idején is tilos volt a főzés. Az egyház felügyelete alatt is folyt főzés, a ciszterciek Heves megyében, 1715-ben működtettek serfőző és pálinkafőző házat. A későbbiekben a minőségre is kezdtek odafigyelni, például 1851-től a pálinkafőző mester remekének bemutatását kötelezővé tették a városi főorvos előtt, sőt tankönyvek és egyéb kiadványok is megjelentek a pálinkafőzés tudományáról. Az 1799-től kialakult kisüzemek, szesz-, pálinka- és likőrgyárak termelése elvezetett a pálinkafőzés központi szabályozásához. A földesúri előjog gyakorlata törvényerőre emelkedett, bevezették a pálinkaadót, majd 1850-től a szesz állami monopóliummá lett. Az ipari méretekben történő gyártás nemcsak a minőséget befolyásolta hátrányosan, de a minőségromlással a pálinka hírnevét is alaposan megtépázta, éppen ezért létfontosságúvá vált az egyértelmű törvényi szabályozás. Eszerint csak azokat a gyümölcspárlatokat illeti meg a pálinka elnevezés, amelyek kizárólag friss gyümölcs vagy a gyümölcs mustjának alkoholos erjesztésével és lepárlásával készülnek, természetes vagy szintetikus adalék anyagokat nem tartalmazhatnak. Ez rendkívül fontos lépés, alapköve a minőségvédelemnek, hiszen az igazán jó pálinka a hungarikumok sorát gyarapítja.