A magyar adóhatóság előtti eljárások nyelve a magyar. Ez teljesen természetes, hiszen Magyarországon élünk, egymással magyarul beszélünk. A gazdasági életben ugyanakkor előfordul, hogy magyar cégek és magyar emberek idegen nyelvű szerződéseket kötnek. Az pedig igen gyakori, hogy külföldi cégekkel kötött szerződések idegen nyelven íródnak. Az adóhatósági eljárások alfája és ómegája az írásos szerződés. Ebből adódik, hogy a magyar nyelvű eljárás során a hatóság gyakran találkozik idegen nyelven íródott szerződésekkel.

Ettől az évtől egy jogszabály-módosítás alapján a magyar mellett az angol, a német és a francia nyelvű iratokat is elfogadja a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóellenőrzés során. Fordítást csak más nyelvek esetén kérhetnek a revizorok. Ez egy előremutató, sok adózót és adótanácsadót megörvendeztető törvényi változás. Egyes adónemek külön szabályai is bevezették e három idegen nyelven íródott iratok fordítás nélküli elfogadását.

Az áfatörvényben ellenben benne maradt az a szabály, hogy ha egy külföldi akar Magyarországról áfát visszaigényelni (ez az úgynevezett Magyarországon le nem telepedett külföldi cégek áfa-visszatérítési eljárása), akkor az információkat magyar vagy angol nyelven kell megadnia. Ide tartoznak azok az esetek, amikor például a külföldi cég egy magyar szakmai konferencián vesz részt, és a belépő áfatartalmát vagy az üzleti út során felmerült költségek (szállás, autóbérlés) áfáját igényli vissza. Sok esetben azonban tényleges eszköz- vagy szolgáltatásvásárlás során hárítanak át magyar áfát külföldi cégre. Ezt szintén csak ilyen visszatérítési eljárásban tudják a külföldiek visszaigényelni.

Így van két eset: egyrészt magyar cégek adóhatósági ellenőrzései, ahol már az angol, német és francia nyelvű szerződések is elfogadhatóak fordítás nélkül; másrészt külföldi cégek magyar áfa-visszatérítési eljárásai, ahol csak magyar vagy angol nyelvű szerződést fogad el az adóhatóság.

Munkánk során így került hozzánk egy friss NAV-határozat, ahol ezt a jogszabály adta lehetőséget a hatóság ki is használta. A kifejezetten külföldiek ügyeit intéző osztály többek között azzal indokolta az áfakiutalási kérelem elutasítását, hogy a döntéshez további adatra volt szüksége, és ezért bekérte az ügyletről szóló szerződést, de azt az adózó német nyelven küldte be, így az alábbi döntés született: mivel "a megküldött szerződés német nyelvű, ezért a tájékoztatásommal egyezően a megküldött iratot érdemben nem értékelem a döntésem meghozatala során".

A konkrét ügy konklúziója: magyar adózó ellenőrzés során mutathat be német vagy francia iratokat, azt a revízió köteles elfogadni, de külföldi áfa-visszaigénylés során külföldi adózó csak magyarul vagy angolul adhat be iratot. Szerencsére a magyar cégeknek sok gazdasági kapcsolata van osztrák és német gazdálkodókkal, ugyanakkor az említett anomália pont a német nyelvterületen működő partnereink ügyeit érinti kedvezőtlenül.

A konkrét ügy kapcsán a fellebbezési eljárásban fog kiderülni, hogy egyedi hatósági "túlkapásról" van-e szó, avagy a felettes szerv is hasonlóan szigorú jogszabály-értelmezési gyakorlatot fog követni. A kérdést az Országgyűlés tudná egyértelműen rendezni, úgy, hogy a vonatkozó áfás szabályozást is kiegészíti a német és a francia nyelvvel. Ezzel persze a konkrét vállalkozás többletkiadásai − úgymint fordítási, fellebbezési és adótanácsadói díjak − ugyan nem térülnek meg, de bízunk benne, hogy a jogalkotó észleli a nyilvánvaló joghézagot, és a hasonló esetek elkerülhetővé válnak a jövőben.