A devizaháború egy újabb szakaszába lépett, mikor Japán új miniszterelnöke, Abe Úr, direkt piaci vásárlásokat jelentett be, és az inflációs célt 1 százalékról, két százalékra emelte. Ez a döntés teljesen kiverte a biztosítékot mindenhol, Amerikától Európán át Ázsiáig. A davosi gazdasági fórum hivatalos programja is ettől volt hangos és a folyosón elhangzottakról ne is beszéljünk.
Japán a világ harmadik legnagyobb gazdasága a globális GDP 8.3 százalékát adja, jelentős exportőr, erős versenyben van Dél-Koreával és Tajvannal. A Dél-Koreai gazdaság GDP-jének, 52 százalékát az export adja, ebből látható, hogy Dél-Korea vagy beszáll a leértékelési versenybe vagy "elpusztul".

Láthattuk az utóbbi időben, hogy az euró-yen keresztárfolyam elképesztő sebességgel száguldott felfelé, a 100 körüli szintről, 125 körüli szintre. Az Európai döntéshozók ki is fejezték aggodalmukat, látva az euró erejét. Mario Draghi (más néven Super Mario) az Európai Központi Bank elnöke jelezte, hogy aggódik az euró ereje miatt, mert tart attól, hogy ez akadályozza az éppen megindult gazdasági növekedést. A Francia elnök, már nem volt ilyen finomkodó és éles beszedet tartott az Európa Parlamentben.

Tágabb értelemben az a probléma, hogy a fejlett világban túl nagy az adósság, a döntéshozók inflációt akarnak csinálni, amivel úgymond elinflálják az adósságot, ezért tartják a nulla közeli kamatokat, megturbózva a pénznyomdával.

Ebben a versenyben a véleményem szerint nem lesz igazi nyertes, inkább lesznek nagyon sokat vesztők és kevésbé vesztők.
A nagy vesztesek körét talán könnyebb meghatározni, az US dollár, az euró, a japán jen,a dél-koreai won, a brit font, valószínű a nagyobb vesztesek közé fog tartozni.

De kik lehetnek a nyertesek, vagy inkább nevezzük kevésbé vesztőknek?

A közelmúlt kedvenc devizái az Ausztrál dollár, a Kanadai dollár, a Norvég korona, és a Svájci frank voltak. Nézzük először az első hármat, amely elég jól illeszthető egy társaságba, ez pedig az alapanyag devizák csoportja.

Ausztrália az elmúlt 20-30 év "csoda országa" láthatunk egy 30 éve tartó ingatlan boomot és egy 12 éve tartó árupiaci boomot, ami megalapozta az ausztrál dollár erejét, viszont láthatjuk, hogy az ingatlan buborék kezd kidurranni, a fogyasztók adóssága emelkedik, ezért rövid és középtávon az ausztrál dollár sérülékeny lehet, de hosszútávon a nyerők csapatában marad. A kanadai dollár nagy vonalakban megegyezik az ausztrállal, itt, ami probléma lehet, hogy nem úgy alakulnak a hosszútávú amerikai növekedési kilátások, mint ahogy ezt sokan várják. A norvég korona az egyik európai kedvenc, a gazdaság nagymértékben függ az olajtól, és a külkereskedelem ki van téve az európai növekedésnek, de amíg olaj alapú rendszerben élünk nagy baj nem lehet.

Elérkeztünk a svájci frankhoz, ami a múltban többször volt a "menekülő" devizák között a kedvenc. Svájc gazdasági adatai kifogástalanok, magas a megtakarítási ráta, alacsonyak az adók, minimális az adósság, az export virágzik. De az elmúlt négy évben ez az ország teljesen megőrült, annyi pénzt nyomtatott, hogy a devizatartalékai meghhétszereződtek, ez a GDP 70 százalékát teszi ki, mindezt azért, hogy tartani tudja az exportőrök versenyképességét. Szóval rövid-közép távon lehetnek turbulenciák az árfolyamban, de hosszútávon jó.

Most nézzük a legnagyobb feltörekvőt, a Kínai Jüant. Nem szeretnék belemenni nagyon a részletekbe, mert soha nem végeznék, de amiben biztos vagyok, hogy Kína a 21. század országa, és megannyi problémája mellett lassan a világ elsőszámú országa lesz, megelőzve az Egyesült Államokat, és így vagy úgy, de a devizája is meghatározója lesz, a 21. század kereskedelmének.

Szingapúr az új világ, Ázsia Svájca. Szingapúr jelenleg a világ harmadik leggazdagabb országa az egy főre jutó GDP alapján. Nagy folyó fizetési többlete van, kiegyensúlyozott a költségvetése, magas a megtakarítás és nulla az adósság. Nem is rossz egy olyan országtól, ami nem rendelkezik természeti erőforrásokkal és kicsi a populációja. Ami nagyon fontos, hogy Szingapúr nem vesz reszt a mennyiségi lazításban, magyarul a pénznyomtatásban.

Röviden még két devizáról, ez pedig a thaiföldi baht és a malajziai ringit, mindkettő meglehetősen szilárd pénznem, bár nem annyira, mint a szingapúri dollár.

Szóval akkor összegezve, hosszútávon tartanék a portfóliómban, szingapúri dollárt, svájci frankot, ausztrál dollárt, kanadai dollárt, kínai jüant, thai bahtot, norvég koronát, nem tartanék amerikai dollárt, eurót, japán jent, dél-koreai wont, angol fontot, és egyéb nem említett szemetet.

Amennyiben szakértők segítségével szeretne a fent említett devizákkal határidőn, opciós piacon kereskedni, vagy csak tanácsra van szüksége, forduljon hozzánk, regisztráljon jobb oldalon fent adatai megadásával.


Benkő István, Solar Capital