Ez az EU tervezett alkotmányának első részét, az alapelvekre vonatkozó elképzeléseket tartalmazza. A közös külpolitika logikus velejárójaként a dokumentum szerint az EU-nak meg kell kezdenie egy közös védelmi program tervezését is. Az okmány megkülönbözteti az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területeket és a tagországokkal megosztott hatáskörűeket. Az előbbiek közé sorolja például a vámuniót és a monetáris politikát, az utóbbiba a belső piac szabályozását, a mezőgazdaságot, a halászatot és a környezetvédelmet. A 16 cikkely esetleges módosítására csupán nyolc napot adott az elnökség az unió 105 tagú alkotmányozó gyűlésének, ami heves tiltakozást váltott ki. Ennél is keményebben reagált a javaslatra London, amely elutasította Giscard-nak a francia-német elképzeléseket tükröző koncepcióját, elsősorban az egységes európai állam megteremtése felé mutató olyan elemeit, mint a „föderáció” szó használata vagy a külpolitika egyértelmű alárendelése Brüsszelnek. Párizs időt kért az értékeléshez, a németek támogatásukról biztosították a javaslatot, a dánok megfelelő kiindulási alapnak minősítették. A tervezet jelenleg nem tartalmaz hivatkozást istenre vagy a keresztény értékekre, amit egyes országok, elsősorban a tagjelölt Lengyelország követelt. A kérdésről januárban heves viták folytak a konventben, és nem kizárt, hogy a Convocatio Dei végül bekerül az EU-alkotmány preambulumába.