A keleti nyitás sikertörténetnek indult, de azután jött a magyar és lengyel tekintélyelvű-illiberális külön út. A migrációs válság még összetartotta a négyeket, de utána következett a szemmel látható szakadás, mivel a magyarok és a lengyelek majdnem hogy messianisztikus tervet igyekeznek diktálni a csoporton belül az EU reformjára és exportálnák saját nacionalista, illiberális demokrácia víziójukat.

A másik oldalon van Prága és Pozsony, amely nem csupán, hogy nem osztja ezeket a nézeteket, hanem odáig megy, hogy megkérdőjelezi az egész fórum politikai létjogosultságát - írja a Le Monde lapszemléjében a Népszava.

Kapcsolódó

A francia lap szerint az ellentétek jól kirajzolódtak a krakkói csúcson, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy meg kell védeni a külső és belső ellenséggel szemben a keresztény, európai identitást. Ezzel ugyanis nagyon nem értett egyet a szlovák fél. Ezek után a magyar és a lengyel résztvevő erősen óvakodott attól, hogy olyan megjegyzést tegyen, ami utalna szögesen eltérő szándékaikra, ily módon a záróközlemény langymelegre sikeredett.

A geopolitika és az unión belüli egység kapcsán mutatkozó dilemmákat azonban úgy tűnik, nemigen lehet áthidalni: Kaczynski sikertelenül próbálja megtenni Visegrádot a Berlin-Párizs-tengely ellensúlyának, ugyanakkor Orbán, aki ügyesebben forog a nemzetközi parketten, a Le Monde szerint már közel jár ahhoz, hogy elárulja lengyel szövetségesét.

A Le Monde úgy látja, hogy az alapvető különbség a nemzetközi biztonság megítélésében látható a csoporton belül. A csehek és a szlovákok ragaszkodnak a jelenlegi, nemzetközi jogon alapuló rendhez, Orbán ezzel szemben viszont úgy véli, hogy visszaáll a többpólusú világ és ahhoz kell igazodni. Ezért mondogatja, hogy ő az egyetlen Európában, aki tágra nyitja a kaput az oroszok és a kínaiak előtt. Kaczynski viszont bajban van, mert az érdekei azt diktálnák, hogy kövesse Prága és Pozsony álláspontját, ám közben a magyar modellt veszi át és a trumpizmusra játszik.

A  V4-ek a jelek szerint holtpontra jutottak - állapítja meg a Le Monde -, de hogy mi lesz, az nagyban függ az egyes tagállamokban végbemenő változásoktól. A szervezet ugyanis akkor működik jól, ha legalább három kormány azonos pártcsaládhoz tartozik. Vagyis a francia lap szerint már egy belső hatalomváltás is új életet lehelhet az együttműködésbe.