Az orosz hadsereg ukrajnai botladozása ellenére nehéz elhinni, hogy a megtámadott ország a háború nyertese lehet, ám több olyan forgatókönyv is elképzelhető, amely ezt tartalmazza – írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg orosz származású publicistája az ukrán értelmiségi elit gondolkodását, fürkésző cikkében.

Ha az ország megmarad független államnak, ami az oroszok Kijev környéki támadásának leállítása és visszavonulásuk után lényegében biztosra vehető, az már fél győzelem, még fontosabb azonban az, hogy úgy állnak ellen a világ egyik legnagyobb hadseregének, hogy egyetlen szövetségesük sem küldött csapatokat a támogatásukra.

Ennek nyomán az ukrán gondolkodók elkezdtek azon studírozni, milyen irányt vehet Ukrajna jövője a teljes erkölcsi és jelentős fizikai győzelem után. Ahogy az orosz propagandában kényszerűen visszaszorul az „orosz világról” szóló mese, miután láthatóan nem sikerül egy befolyási övezetben egyesíteni Oroszországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát, az ukrán teoretikusok úgy vélik, hogy országuk jövőbeni szerepét az határozza meg, hogy képes volt ellenállni és megszégyeníteni a szomszédban élő hatalmas "orosz medvét".

Vannak, akik mernek nagyot álmodni, ám a Bloomberg publicistája szerint valójában minden azon múlik, hogy az ukrán társadalom, elsősorban az elit és a Nyugat együttműködése, hogyan alakul. A történetnek lehet rossz vége is, ha a rossz hagyományokhoz híven a külső támogatásokat elnyeli a korrupció. Ha nem követik el ezt a hibát, akkor kitűzhetik a maximális cél, amit lényegében azonosan látnak az ideológusok: Ukrajna vezető szerepre tehet szert Kelet-Közép-Európában.

A háromszög közepén

Olekszij Aresztovics, az ukrán államfő, Volodimir Zelenszkij védelmi tanácsadója – aki már 2019-ben megjósolta az orosz invázió időpontját és céljait – szerint ha okosan cselekszenek, akkor Ukrajna Kelet-Európa vitathatatlan regionális vezetőjévé válhat. Teljesen más geopolitikai látkép alakulhat ki 2028-2035-re a Berlin-Konstantinápoly-Kazany háromszögben. (A törökországi Isztambult régi nevén említette, a Volga középső szakasza mentén fekvő Kazany az oroszországi föderációban lévő Tatárföld fővárosára - a szerk.)

A tanácsadó szerint e háromszög közepén ragyogna Kijev. Az ukránok elvesztették az illúzióikat valamiféle békés fejlődésre, közelebb kerülésre a fejlett világhoz 2014-ben, amikor Oroszország elcsatolta országuktól a Krím félszigetet, itt az idő, hogy visszatérjenek ehhez a törekvésükhöz kompenzálva mindazt, amit az elmúlt 300-500 évben vesztettek.

Ez a felfogás részben az ukrán elit hagyományos gondolkodását tükrözi, amely szerint az ukránok történelmileg demokráciapárti, demokráciában élni akaró közösség, szemben az oroszokkal, akik mindig kiszolgáltatottak voltak a legkülönfélébb zsarnokoknak. Ami új, az a szakítás azzal, hogy Ukrajnát az elmúlt évszázadokban provinciális szerepre kárhoztatta a történelmük, ám most a harctéren kivívhatják a lehetőséget, hogy Európa keleti felén vezető szerepet vigyenek, a zászlóvivő szerepét játsszák.

Anarchista tigris

Azt hiszem, Ukrajna lesz Közép-Európa új tigrise – mondta még lelkesebben Jaroslav Gricak történész nemrégiben egy interjúban. Vezető szerepet játszhat a szélesebb baltikumi és fekete-tengeri régióban, Lengyelországon kívül nem lesz olyan ország, amely versenyezhetne a befolyásával – tette hozzá a történész. A háború szörnyű katasztrófa, ugyanakkor lehetőségeket is hordoz, lehetővé teszi, amik korábban elképzelhetetlen volt.

Vannak olyanok is akik még tovább mennek, a „nemzetek új ligájának” társalapítóját látják Ukrajnában, amely az ENSZ helyébe léphet, miután a világszervezet nem tudta korlátozni Oroszország beavatkozását a világ biztonsági ügyeinek alakításába. A Bloomberg cikkírója szerint akárhogy is alakul a jövő, Ukrajna nem lesz a liberalizmus mintaállama. Zelenszkij például azt mondta nemrégiben, hogy országa jövőjét nem az EU higgadt tagállamaként képzeli el, hanem inkább Izraelt látja mintának, amelynek folyamatosan katonai készültségben kell állnia, hogy bármikor meg tudja védeni magát.

Volodimir Jermolenko filozófus egyfajta képlettel mutatta meg a közösségi médiában megjelent posztján, mit gondol erről. Szerinte az EU a biztonságban a kisebb állami beavatkozásra rendezkedett be, mert ebben az USA vezette NATO játssza a főszerepet, míg a gazdaságban a nagyobb államnak adott szerepet, mert az uniós országok jóléti államokként akarnak működni, ami jelentős szerepet ad kormányok beavatkozásának. Ukrajna azonban elsősorban saját magára számíthat biztonsága megteremtésében, míg a gazdasági-politikai szférában anarchista, az államot háttérbe szorító hagyományai fognak érvényesülni.

Tüske az EU oldalában

A Bloomberg cikkírója, akit nem ragadtak el ezek az álmok, úgy látja, hogy Ukrajna a háború után egyfajta tüske lehet a régi Európa, az EU oldalában. Legerősebb szövetségese a mélyen nacionalista lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság lehet. Nem lehet majd egyszerűen elfogadtatni vele az uniós szabályokat és szabványokat, mert nagyon távol áll a nyugat-európai normáktól.

Emellett erős ambíciói lehetnek majd a térség biztonságpolitikai rendszerének átszabására. Zelenszkij máris felvetette egy, a NATO-val párhuzamos szövetség tervét, amelyet U24-nek nevez arra utalva, hogy a részt vevő országok vállalnák, hogy bármelyiküket is éri külső támadás 24 órán belül a segítségére sietnek.

Ukrajna militarizált ország lesz, a legvalószínűbb az, hogy ez örökre így marad – jósolja Jevgén Golovaha szociológus. Ugyanakkor a katonai bátorság és a modern fegyverek nem elegendőek ahhoz, hogy az ország a régió emelkedő csillagává váljon. A háború utáni újjáépítéshez a Marshall-segélyhez hasonló, nagy gazdasági támogatásra lesz szüksége. A Világbank 60 milliárd dollárra teszi ennek összegét, de a becslések a csillagászati, 1360 milliárd dolláros kalkulációig terjednek.

Észnél kell lenni

A pénz Európától és az USA-tól megérkezhet és valójában jó hír az is, hogy az orosz hadsereg a régi, szovjet időkből hátra maradt infrastruktúrát rombolja le, amit így gyorsabban modernizálni lehet, mint a háború nélkül. Nagy kérdés, hogy az ötmillió ukrán, aki Európába menekült mit tervez: hazamenne vagy sem.

Akik az előbbi mellett döntenek, azoknak új otthont kell építeni a lerombolt helyett, miközben a nyugati országok egy része ennek biztosítása helyett inkább arra biztatná őket, hogy vendégmunkásként részt vállaljanak demográfiai gondjaik megoldásában. Mindennek a kulcsa azonban az, hogy az újjáépítést szolgáló tőke ne folyjon el a korrupció csatornáin magánzsebekbe.