Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke a napokban egy újonnan épült híd előtt állva arra biztatta a november eleji félidős választásokra készülő szavazókat, hogy mielőtt behúzzák az X-et valamelyik párt jelöltje mellé a szavazófülke magányában, gondoljanak az olyan pozitív változásokra, mint a háta mögött látható híd. Előtte azonban el kellett ismernie, hogy tudja: a családok megélhetése nehezebbé vált a korábbinál az elmúlt hónapokban – írja a Financial Times a választás előtti amerikai gazdasági helyzetet elemző cikkében.

Az elnök kétéves gazdasági tevékenysége valójában nem rossz. A munkanélküliségi ráta mindössze 3,5 százalék, a 2021 januárja után elindult gazdasági fellendülés tízmillió munkahelyet teremtett a demokraták kommunikációja szerint, az elnök az igazi baloldali gazdaságpolitika jegyében növelte a közkiadásokat és emelte a leggazdagabbak adóját. Amiben nem volt sikeres, az az infláció megfékezése. Bár valamelyest enyhült az infláció, szeptemberben még mindig évi 8,2 százalék volt, ami azzal jár, hogy lényegében eladhatatlan a választóknak a Biden és a kormányzó demokraták gazdasági választási üzenete.

"It’s the economy, stupid!"

Igaznak tűnik a Bill Clinton volt elnök tanácsadójának, James Carville-nek tulajdonított mondás, miszerint „It's the economy, stupid!” (A gazdaság a lényeg, te buta!). Ezzel okította Clinton 1992-es kampánycsapatának tagjait arra utalva, hogy a választásokat eldöntő ingadozó választók a zsebük alapján szavaznak.

A RealClearPolitics közvélemény-kutató cég adatai szerint az amerikaiak átlagosan közel 58 százaléka rossznak tartja a kormány gazdasági teljesítményét és csak nagyjából 39 százalékuk van kibékülve ezzel. Ez azt sejteti, hogy a demokraták elvesztik a képviselőházat és esetleg a szenátust is a választásokon.

Hiábavaló elismerés

Azt hiszem, általában nagyon pozitív a kormány gazdaságpolitikája rövid és hosszú távon is, ám ez kevés lesz a politikai sikerhez – összegzi a helyzetet Mark Zandi, a Moody's Analytics elemzője, aki republikánus és demokrata politikusoknak is adott tanácsokat. Az embereknek többet kell fizetniük a boltban, a benzinkutakon, magasabb a rezsijük – ez dönthet el mindent.

Biden gazdaságpolitikája keveri a New Deal keresletnövelő állami beavatkozását az 1960-as évek végének nagy – később túl nagynak bizonyult – biztonsági hálójával, amelyért cserébe azt várja, hogy az amerikaiak fogadják el az állam nagyobb szerepvállalását a gazdaságban és az életükben. Ennek szellemében nem kis nehézségek árán több részletben elfogadtatott a Kongresszussal egy nagy járvány utáni szociális osztogatást, egy infrastruktúra-fejlesztési programot, egy zöldenergia-támogatási kezdeményezést, a chipgyártás Ázsiából az USA-ba visszatelepítését célzó programot és a receptre felírt gyógyszerek árának korlátozását.

Nem fog működni

A szakértők azonban úgy látják, hogy mindez kevés lesz, mert a jelenlegi nemzetközi gazdaság környezetben (a járvány alatt szétzilált beszállítói láncok és a háború okozta energiaellátási zavarok miatt) nem igazán lehet gazdasági fellendülést elérni, még akkor sem, ha a világ legnagyobb gazdaságáról van szó. A demokrata kampánystratégák is látják ezt, sokkal nehezebben boldogulnak a gazdasági kampányüzenetekkel, mint Donald Trump volt elnök viselt dolgainak tálalásával vagy az abortuszt korlátozó alkotmánybírósági döntés kommunikálásával.

Eközben az USA gazdaság a hitelköltségeket emelő jegybanki szigorítás ellenére elkerülheti a recessziót. Erre utal az erős foglalkoztatás, illetve a háztartások anyagi helyzetének stabilitása: a behajthatatlan hitelkártya- és jelzáloghitel-tartozások az összes ilyen adósság 10-30 százaléka között vannak, ami alacsonyabb arány a koronavírus-járvány előtti szintnél.

Erre is bazírozva a demokraták az elmúlt hetekben próbálták riogatóra venni gazdasági üzenetüket, mondván: ha a kongresszus a republikánusok kezébe kerül, akkor jönnek az előző demokrata elnök, Barack Obama idejéből ismert adósságplafon-viták, ami a kormányzati intézmények részleges ideiglenes bezárásával jár. Szakértők szerint azonban ez az irányváltás már késő, nem fog javítani a kormánypárti politikusok választási szereplésén.