Míg a légiközlekedés a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 2,5 százalékáért felelős, a közvélemény többsége ezt az arányt 20 százalék fölé becsüli. Ezt a szakadékot a Wizz Air operatív hatékonysággal és transzparens adatközléssel kívánja áthidalni.

Ez a „percepciós szakadék” kényszeríti ki azt a radikális transzparenciát, a társaság utaskilóméterenként mindössze 52 gramm széndioxiod-kibocsátást rögzített. Ez az iparági átlag alatt maradó érték nem a véletlen műve, hanem a tudatosan fiatalon tartott repülőgép-flotta, technológiai innováció, valamint a kapacitás maximálás kihasználásának eredménye.

„Gondoljanak úgy erre, mint egy autóra. Ha egyedül vezeti valaki az autót, a lábnyoma magasabb, de ha megtölti barátokkal vagy családdal, az egy főre jutó kibocsátás drasztikusan visszaesik. Az üres helyeknek is van emissziója” – húzta alá Owain Jones, a Wizz Air vállalati vezérigazgató-helyettese a társaság londoni eseményén, amelyen az Economx is részt vett.

Eszközalapú kibocsátáscsökkentés

A társaság fenntarthatósági modelljének gerincét a flotta összetétele adja. A repülőgépek átlagéletkora mindössze 4,7 év, ami globális szinten is az egyik legfiatalabb gépparkot jelenti. A megközelítésük alapja az operáció minden szegmensébe beágyazott hatékonyság.

A flottán belül az Airbus A321neo gépek aránya már meghaladta a 61 százalékot. Ezek az eszközök a korábbi modellekhez képest 20 százalékkal alacsonyabb üzemanyag-felhasználást és 50 százalékkal kisebb zajterhelést produkálnak. „A nettó zéró kibocsátás felé vezető út az innovatív együttműködésen alapul – a politikai döntéshozók, az üzemanyag-gyártók és a teljes repülési ökoszisztéma között” – hangsúlyozta Dimény Zsuzsanna, a Wizz Air fenntarthatósági csapatának vezetője.

Dekarbonizáció máshogy

A Wizz Air nettó zéró útiterve világos felosztást követ: a kibocsátáscsökkentés 30 százalékát az új technológiáktól, 53 százalékát a fenntartható üzemanyagoktól (SAF), 4 százalékát pedig a légtér-modernizációtól várják.

A technológiai oldalon Solange Baene, az Airbus repülési környezetvédelmi ütemtervéért felelős szakértője, rávilágított, hogy bár a repülőgépek külsőleg hasonlítanak évtizedekkel ezelőtti elődjeikre, a „lemez alatt” zajló fejlődés forradalmi. Az Airbus jelenleg a „wings of tomorrow”projekten dolgozik, amely vékonyabb, hosszabb és aerodinamikailag hatékonyabb szárnyakat eredményezhet.

Ezek egyik legnagyobb kihívása a repülőtéri infrastruktúrába való illeszkedés, amire a mérnökök behajtható szárnyvégekkel válaszolnak. Emellett kutatják az ultra-magas kétáramúsági fokú hajtóműveket és a nyitott rotoros technológiát is.

A Pratt & Whitney hajtóművek és az Airbus szárnyvégi eszközei együttesen nagyjából 20 százalékkal csökkentik az elégetett üzemanyag mértékét, hangsúlyozva a technológiai dekarbonizáció fontosságát.

Hulladék mint stratégia

A dekarbonizációs stratégia egyik leginnovatívabb szegmense talán a fenntartható üzemanyagok (SAF) kérdésköre volt. Ezek alternatívái a hagyományosan használt kerozinnak, helyette olyan fenntartható forrásokból készítik az üzemanyagot, mint használt olaj, mezőgazdasági hulladék, nagy mértékben csökkentve a károsanyag-kibocsátást anélkül, hogy nagyobb módosításokra volna szükség az üzemanyag előállításához.

A szennyvíziszap is fontos szerepet kap, amelyet a Wizz Air partnerei is használnak alapanyagként. Ez a megközelítés azért kritikus, mert a használt sütőolaj mennyisége véges, míg a szennyvíziszap globálisan elérhető, és kezelése jelenleg komoly környezeti problémát jelent (Angliában például az iszap 85 százalékát a termőföldekre szórják, de a mikroműanyag-szennyezés miatt ezt egyre több helyen tiltják be).

A Firefly folyamata egyfajta „nagynyomású kuktában” alakítja az iszapot bio-nyersolajjá, amelyből 90 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású üzemanyag készül. A cél az, hogy a technológia skálázásával hosszú távon elérjék a hagyományos üzemanyag árszintjét, függetlenedve a volatilis alapanyagáraktól – mondta Naomi Hemming kereskedelmi vezérigazgató-helyettes.

Még az üléshuzat is számít

A fenntarthatóság nem áll meg a hajtóműveknél. A Wizz Air 2025-ben 42 különböző üzemanyag-hatékonysági projektet futtatott, amivel 145 ezer tonnányi széndioxid-kibocsátást kerültek el. Ilyen apróságnak tűnő, de jelentős hatású lépés a papíralapú repülési dokumentáció tabletekre cserélése, vagy az olyan szoftverek használata, amelyek segítenek a pilótáknak pontosabb üzemanyag-tervezési döntéseket hozni.

John Kennedy, a Gen Phoenix vezérigazgatója a körforgásos gazdaság fontosságát emelte ki. Cégük több mint 4 millió ülésborítást gyártott már újrahasznosított bőrből, ami 80 százalékkal alacsonyabb szénlábnyomú a hagyományos bőrnél.

Kennedy szerint a fenntarthatóság kulcsa a skálázhatóság. A vállalat már dolgozik a teljes körforgáson, ahol az élettartamuk végére ért üléshuzatokat újra feldolgozzák. Az ő petersborough-i gyárukban készül egyébként a Dr. Martens cipők és Coach táskák borítása is.

A földi bázis szerepe

David Vazquez, a London Luton Airport (LLA) fenntarthatósági vezetője elmondta: bár a repülőtér közvetlen emissziója csupán az ökoszisztéma 1 százalékát adja, felelősségük az utasok elérésében és a partnerek ösztönzésében óriási.

A Luton 2040-re tűzte ki a nettó zéró karboncskibocsátás elérését. Eddig 40 százalékkal csökkentették saját kibocsátásukat 2019-hez képest, és egy 10 megawattos napelemparkot építenek, amely az áramszükségletük felét fedezi majd. Emellett a hulladékkezelésben 82 százalékos újrahasznosítási arányt értek el helyi partnerek bevonásával.

A repülőgép terveitől az ülésekig

A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy a 2050-es célkitűzések eléréséhez nem elegendő a vállalati ambíció. A kormánynak szerepet kell vállalnia a technológiák skálázásában, különösen a végső beruházási döntések támogatásával, ahol a legnagyobb a kockázat.

Az új technológiák bevezetése természetesen időbe telik, és meg is kell értetni az esetleges fenntarthatósági célok miatti változtatásokat az utasokkal. A dekarbonizáció azonban nem egy marketingfogás, hanem egy összetett iparági szimbiózis, amelyben a szennyvízkezelőtől a székgyártón át a repülőgéptervezőig mindenki egy közös cél felé navigál: a fenntartható repülés felé.