Angela Merkel azt mondta a Bundestagban a bevándorlók fogadásával kapcsolatban, hogy a kormánynak és a német társadalomnak tanulnia kell a múltban szerzett tapasztalataikból. A legfontosabb ezek közül az, hogy az integrációra kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni - idézte a német kancellárt a Financial Times (FT). A pénzügy lap portáljának cikkéből kiderül, hogy még a németeknek is van fejlődni valójuk.

Az FT szerint Merkelnek el kellett volna beszélgetnie a Koszovóban született, 23 éves Elvedin Goljicával, aki ugyan a bevándorlók eminens diákja lehetne, mégsem egyszerű az élete. Goljica pici gyerekként került Németországba 1992-ben a polgárháború szaggatta Jugoszláviából. Jó tanuló volt az általános és a középiskolában, kijárt egy jó hírű egyetemet és elnyerte a külügyminisztérium ösztöndíját is.

Választóvonalak

Ennek ellenére érzi a választóvonalat, amely a bevándorlók és a született németek között húzódik. Esetében ez inkább az idegenellenes tréfálkozásban mutatkozik meg, például amikor egy-egy bunkó hivatalnok felesleges kérdéseket tesz fel a nevével kapcsolatban. Sokan külföldinek vélik a neve alapján, és elkezdik Koszovóról kérdezgetni. Csakhogy soha nem élt ott, hiszen csecsemőként érkezett Németországba.

Ez annyira zavarta, hogy csatlakozott az "Én is Németország vagyok" (Auch ich bin Deutschland) internetes kampányhoz, amelyben bevándorló múltú fiatalok százai posztolták képüket, hogy jelezzék: a valóságban immár Németország egy multikulturális ország. A site emellett lehetőséget biztosít a társalgásra a rasszista megjegyzésekkel kapcsolatos sztorik elmesélésétől kezdve azoknak a kalauzoknak a felemlítéséig, akik előszeretettel pécézik ki a színes bőrű utasokat.

Tizedük maradt

E tapasztalatokat látva derül ki igazán, mekkora feladatot vállalt magára Németország azzal, hogy utat nyitott az idén várható egymillió közel-keleti menekült előtt. Goljica egy szintén méretes, ám a mostanihoz képest nem is olyan nagy bevándorlási hullámmal érkezett. A kilencvenes években a jugoszláv polgárháború alatt 350 ezer embernek adott menedéket az ország.

Miután más kelet-európai államokból is érkeztek bevándorlók, továbbá a német újraegyesítés is a legnehezebb szakaszában járt, az akkori kormányok meglehetősen keményen kezelték a Balkánról érkezetteket. Többségüknek az 1995-ös daytoni békemegállapodás után vissza kellett térniük Boszniába, így 2000 után csupán 40 ezren maradtak - derül ki az ENSZ menekültügyi szervezetének adataiból.

Őrültséget csináltak

Az utóbbiaknak is gondjaik vannak a letelepedési engedély megszerzésével. Goljica apja például tíz évig járta a hivatalokat emiatt. Bernd Mesovic, a Pro Asyl lobbicsoport aktivistája szerint őrültséget csináltak a németek azzal, hogy kitúrták a jövevényeket. Számosan közülük, mégpedig a legjobban képzettek, elmentek az USA-ba.

A most érkező közel-keleti bevándorlók jobb fogadtatásra számíthatnak, mint elődeik. Az ország túl van az újraegyesítés sokkján és sok cég szívesen fogadja a képzett munkaerőt. Merkel megfogalmazása szerint van pénzük arra, hogy kellő támogatást adjanak a menekülteknek.

Emellett az elmúlt másfél évtizedben átszabták a korábbi törvényeket, amelyek ideiglenes látogatókként kezelték a bevándorlókat. Például megkönnyítették a bevándorlók Németországban született gyermekeinek az állampolgárság megszerzését és enyhítették a menekültek munkavállalását korlátozó szabályozást.

Kinek sok, kinek kevés

Európában Németországban él a legnagyobb létszámú bevándorló népesség, tízmillió ember, ami nyolcada az ország 81 milliós lakosságának. Franciaországban és Nagy-Britanniában hasonló az arány, ám ezek népessége csak 65-65 millió ember. A bevándorlók jövedelme nagyjából ötödével kisebb, mint a német németeké - ez az arány csak kicsit jobb, mint Franciaországban és Nagy-Britanniában. A jó szociális rendszernek köszönhetően a külföldön születetteknek csak 28 százaléka él a szegénységi szint alatt - ez sokkal jobb arány, mint a hasonló francia és brit adat.

A bevándorlók képviselői további támogatást várnak: több nyelvleckét, gyorsabb bebocsátást a munkaerőpiacra, keményebb diszkriminációellenes törvényeket és olcsóbb lakhatási lehetőségeket. De mindenekelőtt erősebb jogbiztonságot. Csalódásként élik meg, hogy azok a szíriaiak, akik menekültkérelmét elfogadják, csak hároméves tartózkodási engedélyt kapnak.

A konzervatív németeknek persze még ez is sok. Szerintük a menekülteknek késznek kell lenniük távozni, amint stabilizálódik a helyzet a hazájukban. Egy boszniai közösség vezetője azonban úgy véli, hogy a sikeres integrációhoz perspektívával kell rendelkeznie az érkezőnek. Csak így kötelezheti el magát Németország mellett.